Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

560 hogy a felperes nem tudhatta, hogy az alperes az árut a honvédségnek fogja továbbadni és ezért nem is volt módjában eladási feltételeit, vagy egyéb intézkedéseit ehhez szabni. A bíróság meggyőződése szerint az áru leszállítása idejében fennálló fuvarozási és forgalmi viszonyok mellett az áru leszállításától, vagyis 1940. évi július hó 17-től számított két hét az az időtartam, amelynek elmultával a felek közötti megállapodás „nyomban" kikötésének megfelelő értelmezésével alperesnek a zsákok visszaküldésében való késedelme beállottnak tekintendő. A 64.100/1939. Ip. M. számú rendelet ezt nem tiltván, ezen időponttól kezdve felperes joggal számíthat fel alperesnek zsákkölcsöndíjat. A bíróság tényként állapította meg, hogy a vitás zsákokat az alperes a felperes megbízottjának tekintendő B. R. cégnek 1940 szeptember 3-án visszaszállította és hogy a visszaszállított zsákok egy részét a B. R. cég visszautasította. Megállapította azt is, hogy a peres felek jogviszonyában ez a visszautasítás jogellenes volt, mert a 64.100/1939. Ip. M. sz. rendelet értelmében az eladó a használt zsák átvételét, illetőleg visszavételét nem tagadhatja meg, abból az okból, hogy a zsák további használatra nem alkalmas. A zsákok visszaadásában beállott alperesi késedelem tehát 1940 szeptember 3-án megszűnt. Ezért a bíróság a felperes által jogosan követelt zsákkölcsöndíjat az 1940 augusztus 1.—szeptember 3, közötti időre számította és pedig a 17.550/1940. A. K. számú rendelet alapulvételével, zsákonként és naponként 1.6 fillérrel. Ez a rendelet ugyanis nem mondja azt, hogy az ott megszabott zsákkölcsöndíjak csak zsákkölcsönzőkre vonatkoznak. A bíróság megállapította a zsákkölcsöndíjat a 64.100/1939. Ip. M. számú rendelet 2. §-ában írt hat hét letelte utánra is az alperes késedelmének megszűntéig terjedő időre, vagyis az 1940 augusztus 28.—szeptember 3, közötti időtartamra is. A bíróság szerint ugyanis a 64.100/1941. Ip. M. számú rendelet 3. §-a 2. bekezdésének helyes értelmezése az, hogy az eladó a hat hét leteltével az adott 3 pengő biztosítékot igénybeveheti, de nem köteles igénybevenni ; tehát ha nem vette igénybe, a rendelet 2. %-ának 1. bekezdésében írt időtartam utánra is zsákkölcsöndíjat számithat. A bíróság felfogása szerint ugyanis a, 3 pengő biztosíték jogi természete : a rendelettel kötelezően előírt kötbér. Budapesten, 1941. évi szeptember hó 29. napján. Dr. Demel Aladár s. k., a választottbíróság elnöke, Szily Márton, Manovill Alfréd s. k., választottbírák, dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (242/1941.) Adorján Ferenc