Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

556 kötelezettséget létesít a hitelező javára. A kezes részéről elvállalt készfizetői kezesség tehát nem mentesítette a felperest a fizetési késedelem jogi következményei alól abban az esetben, ha a készfizető kezes a fizetést nem teljesítette. (C. IV. 25291/1941.) Értékállandósági kikötés. — (175.) A felperes az alperesnél elhelyezett koronaösszegről szóló folyószámla-betétjét azért alakíttatta át angol font követeléssé, hogy pénzének értékállandóságát biztosítsa. Az a tény, hogy megelőzőleg a felperes az alperes fiókfőnökségével megbeszélést folytatott, hogy miképpen tudná a betét értékállandóságát biztosítani, valamint az, hogy a felperes az alperes által is tudottan valuta ügyletekkel nem foglalkozott, külfölddel üzleti összeköttetést nem tartott fenn, kétségtelenné teszi, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes az átváltoztatással a betét értékállandóságát kívánja biztosítani. Ilyképpen pedig nincs jelentősége annak, jött-e létre kifejezett megállapodás az értékállandóság biztosítása tekintetében, mert pénzintézet részéről betétnek ily szándék ismeretében való elfogadása, mint hallgatólagos megállapodás egy jelentőségű az értékállandóság kifejezett kikötésével. Az értékfenntartási szándékra tekintettel az sem tesz különbséget, hogy az elhelyezett összeg nem pengő, hanem korona volt, valamint az sem, hogy az átalakítás milyen küföldi pénznemben történt, mert irányadóul egyedül az, hogy a kirovó pénznem az átváltoztatáskor a felek megítélésében szilárd, megingathatatlan értékmérőként szerepel. (C. IV. 2994/1941.) Uzsora. — (176.) Valamely új jogszabály időbeli hatályának kérdésében az általános szabály az, hogy a törvény vagy más jogszabály hatálya csak akkor terjed ki a keletkezés előtt létrejött jogviszonyokra, ha eziránt kifejezett rendelkezést tartalmaz. Az 1942 : VI. t.-c. 20. §-ának első bekezdése kifejezetten csak a törvény magánjogi rendelkezéseinek visszaható erejéről szól, de nem foglal magában hasonló intézkedést a 15. § utolsó mondatában foglalt perjogi rendelkezés tekintetében is. Abból azonban, hogy valamely szerződés uzsorás jellegét a most szóbanlévő törvény magánjogi rendelkezéseinek figyelembevételével kell elbírálni és a törvény a magánjogi szabályok alkalmazása szempontjából időbeli korlátozást állít fel, az is következik hogy adott esetben a törvény perjogi rendelkezését is alkalmazni kell, mert magának a perújítás megengedhetőségének kérdése is az uzsorás ügylet fenn vagy fenn nem állásán dől el, a kérdésnek magánjogi és perjogi szempontból való megítélésében pedig összhangnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ha valamely, az 1932 : VI. t.-c. hatálybalépése előtt keletkezett szerződés teljesítését a törvény hatálybalépése után követelik, ennek a törvénynek perjogi rendelkezéseit kell alkalmazni. (C. VII. 2285/1941.) Lefoglalt követelés kifizetése. — (177.) Az 1881 : LX. t.-c. 82. §-a értelmében az az adós, aki a lefoglalt követelést bírói utalvány nélkül kifizeti, vagyonilag akként marad kötelezve, mintha a fizetést nem teljesítette volna. Miután a vagyoni kötelezettség csak annak javára állhat fenn, akit a követelés összegére jog illet, a 82. § rendelkezése nem értelmezhető másként, minthogy az adós fizetés teljesítése nem önmagában véve érvénytelen, hanem hatálytalan azzal szemben, aki a közvetlen fizetés folytán joghátrányt szenvedett, illetve aki az összeget annak bírói letétbe helyezése esetén bírói utalvány alapján megkapta volna. Amennyiben tehát az adós.