Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

543 viseli. Ebből a nézőpontból a felajánlási kötelezettséget törvénye­sen létesített feltétlen kereskedői monopóliumnak tekinthetnénk. A kötelező vételi felajánlás azonban több a monopóliumnál. A mo­nopólium rendszerint nem kapcsolódik össze felajánlási kötelezett­séggel, vagy ha összekapcsolódik, a felajánlási kötelezettség a ter­melés kezdete előtt meghatározott, szűkebb termelői körre vonat­kozik. Emellett a monopólium esetében a felajánlási kötelezettség többnyire szerződésen alapszik, ha pedig állami akaratkijelenté­sen alapszik, akkor is csak arra vonatkozik, aki az egyedáruság alá tartozó terményt már az egyedáruság létezésének ismeretében termeszti. A monopóliumnál bizonyos önkéntes bekapcsolódás lát­ható, a gabonafelajánlás tiszta kényszer jellegű intézkedés. A másik jogintézmény, amely az összehasonlítás tárgya lehet, a kisajátítás. A kisajátítás alkalmazásának célja az, hogy a kisajá­títandó vagyontárgyak feletti rendelkezési jogot arra lehessen át­ruházni, akit a kisajátítás indokát képező feladat megoldásának kötelessége terhel. A kisajátítás alapja mindig közcél, az egyéni jogoknak vissza kell vonulni, illetőleg meg kell szűnni akkor, ami­kor az egyéni jogok az államnak közérdek követelte feladatával jutnak ellentétbe. Kisajátításnak csak akkor lehet helye, ha a köz­cél más úton nem érhető el. A vételre való kötelező felajánlás intézménye az elmondott szem­pontoknak teljes mértékben megfelel. Közcél a kenyérellátásnak a mai nehéz időkben zökkenőmentes biztosítása, ezért a gabonát az állam feltétlen rendelkezésére kell állítani. Az elmúlt év bebizo­nyította, hogy a gabona maradéktalan átvétele nélkül a közcélt, a zavartalan kenyérellátást nem lehet biztosítani, és bebizonyította azt is, hogy enyhébb eszközökkel a közcélt megvalósítani nem lehet. A vételi felajánlás intézménye — ezt csupán mint érdekes momentumot említjük meg — alátámasztani látszik a kisajátítás­nak azt a régi elméletét, amely szerint a kisajátítás kényszer adás­vétel, amelynél a hiányzó konszenzust a jogszabály pótolja. Ez ter­mészetesen nem áll, mert a kisajátítást magánjogi keretek közé szorítva nem lehet magyarázni. Szokatlan, de a kisajátítás lényegének nem ellentmondó je­lenség a felajánlásnál, hogy a vételi felajánlás nem egyedileg meghatározott személyekre, hanem minden egyes gabonát termelő, felesleggel rendelkező gazdára, illetőleg gabonatulajdonosra vo­natkozik. Végeredményben legnehezebbnek látszik a vételi felajánlás intézményét a kisajátítás különleges, gazdasági jogi fajtájának minősíteni. 3. A gazdasági jog szempontjából igen tanulságos és gondol­kozásra késztető a rendelet 18. §-a, mely a gabona felvásárlására jogosultak körét szabályozza. E szakasz szerint csak a Hombár, továbbá ennek fő- és albizományosai vásárolhatnak gobanát. A fő-

Next

/
Thumbnails
Contents