Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái
541 pénzügyminiszternek a külföldi tulajdonban lévő hadikölcsönkötvények átértékelése ügyében teendő intézkedésekre. A törvényjavaslat méltatására nem lévén helyünk, csupán az igényjogosultak körére s a valorizálás mértékére vonatkozó megjegyzést teszünk. Az igényjogosultak köréből a kereskedelmi vállalatok kizárása a helyes üzleti politikát folytató és reálisan ítélő vállalatok számára nem igen jelenthet meglepetést. Bevonásuk vagy az államkincstárt terhelte volna katasztrofálisan, vagy a természetes személyek kölcsöneinek komoly átértékelését hiúsította volna meg. Ami a valorizálás mértékét illeti : a magántartozások 1928-ban történt átértékelésének kulcsához viszonyítva az 5%-os kulcs nem mondható alacsonynak. Az átértékelés mértéke általában eléri, sőt a kisjegyzők magasabb kulcsa bizonyos fokban meghaladja a német hadikölcsönvalorizáció mértékét. Igen nagy jelentősége végül a javaslatnak, hogy ezt a régóta húzódó kérdést végérvényes megoldáshoz kívánja juttatni. Schmidt Ádám A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái* )( Az 1941. évi termésű gabona értékesítési rendszerét a 4500/1941. M. E. számú rendelet szabályozza. A rendelet gazdasági jogi szempontból igen érdekes rendelkezései már meglehetősen átmentek a köztudatba, ezért a rendelet ismertetése nem szükséges, csupán alapelveinek rövid leírására szorítkozunk, az alább következő problémák könnyebb megvilágíthatása érdekében. A rendelet alapgondolata az, hogy nehéz gazdasági viszonyok között az ország kenyérellátását csak akkor lehet kielégítően biztosítani, ha a gabonafeleslegek felett az állam közvetlenül rendelkezik és a feleslegeket az ellátatlan — nem termelő — lakosság szükségleteinek fedezésére tudja fordítani. Ezért a rendelet különböző célszerű, a gyakorlatban már beváltnak mondható intézkedések révén a gabonát már a cséplőgépnél számbaveszi és központilag nyilvántartja. A számbavett gabonából felesleggel rendelkezőket a rendelet arra kötelezi, hogy feleslegeiket meghatározott időpontig adják át egy külön erre a célra létesített szervezetnek, a Hombárnak, mint a Futura gabontgyüjtési főosztályának, illetőleg a Hombár bizományosainak. A Hombár által összegyűjtött gabona célszerű szétosztását megfelelő szabályok biztosítják. A rendeletnek egy külön része az ellátottak saját termésű gabonájának felhasználását, a vámőrlést szabályozza. Ez a gabonarendelet váza. A rendelet újszerű és szokatlan intézkedései nem egy, gazdasági jogi szempontból érdekes és megoldásra váró kérdést vetnek fel. A háborús gazdasági élet rohanó üteme nem alkalmas arra, hogy a szükségrendeletek szerkesztői a felmerülhető problémákat előre behatóan megvizsgálhassák és teljesen kielemezzék, ezt a munkát a gazdasági jog művelőinek