Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

JOGGYAKORLAT Altalános gazdasági joggyakorlat Kényszer hatása a teljesítésre. — (1.) A felperes rovancsolás eredményeként kimutatott elszámolási hiány összegét nem a kötelezettség elismerése mellett, hanem annak hangoztatásával, hogy ezt az összeget községi kiadások kiegyenlítésére használta fel, csak azért fizette meg, mert a vizsgálatot vezető főszolgabíró öt mindaddig csendőrségi őrizet alatt tartotta, míg a terhére kimutatott hiányt be nem fizette. Minthogy az alperes község ennélfogva a most említett összeghez kétségtelenül csakis az érdekében alkalmazott jogtalan kényszer eredményeként jutott, az anyagi jog értelmében a felperestől kikényszerített ezt a szolgáltatást az adott esetben csakis akkor tarthatná meg, ha kimutatná a vele szemben hivatalánál fogva számadásra kötelezett felperes terhére azt, hogy az említett összeg valóban hiányzik és a hiányt a kezelése alá került pénznek a községi céloktól való elvonásával, vagyis tiltott cselekményével ő idézte elő. Egymagában ugyanis abból, hogy adott esetben a hitelező kényszer alkalmazása útján jutott a követeléséhez, nem következik az. hogy az adós visszakövetelhesse az általa teljesített szolgáltatást, csupán azért, mert az fizetési kényszer, tehát tilos cselekmény útján eszközöltetett ki. A visszaköveteléssel szemben ugyanis a hitelező jogszerűen hozhatja fel azt a kifogást, hogy az adós azt az összeget, melyet kényszer útján hajtott be tőle, az anyagi jog szabályai szerint egyébként is megfizetni köteles. A vitás hiány kiegyenlítése céljából alkalmazott eljárás jogtalansága tehát ebben az esetben nem zárja el a hitelező alperest annak a védelmi állításának bizonyításától, hogy a hozzá befolyt összeg erejéig érvényes jogcímen korábban keletkezett, ugyanarra az összegre vonatkozó követelési joga van az adós felperessel szemben, azt tehát ebből az okból — nem pedig valamely más tényálláson nyugvó követelés beszámítása következtében — visszatéríteni nem tartozik. (C. VI. 3205/1940.) Érdekmúlás. — (2.) A 456. számú elvi határozat és az annak alapján kifejlődött bírói gyakorlat szerint elállhat a kétoldalú szerződéstől az egyik fél, ha a másik szerződésszegése következtében a szerződés reánézve érdekét vesztette. A magánjog általános szabályai szerint azonban az a fél, aki a szerződéstől a másik fél szerződésszegése miatt érdekmúlás címén el akar állani, köteles erről a másik felet nyomban értesíteni s a jogok gyakorlásában kötelező jóhiszeműséggel és tisztességgel is ellenkezik az olyan magatartás, amely a másik felet a szerződés hatályossága, illetőleg saját elállási szándéka tekintetében indokolatlanul hosszabb időn át bizonytalanságban tartja. <C. V. 3438/1940.) Gazdasodás. —- (3.) Annak a jogszabálynak alapulvételével, amely szerint aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, tartozik azt gazdagodása mértékéig a másiknak visszatéríteni, alperes az ő laboratóriumába a felperes által teljesített beruházások értékének visszatérítését annyiban követelheti az alperestől, amennyiben ezáltal vagyoni előnyhöz