Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 7. szám - Az új francia banktörvény

427 telekkönyvi hatóságnál kell megtörténni, ami szükségszerű következménye annak, hogy a miniszter a nyilatkozatát az utolsó 45. napon is megteheti, mert ebben az esetben lehetetlenség volna rendszerint másutt székelő telekkönyvi hatóságnál eszközölni a fizetést. Ennélfogva a módosítás értelmében a a befizetés — mint második lényeges feltétel is kellően megtörténtnek tekintendő, ha az árverési vételárat a telekkönyvi hatóság birói letéthivatalának postatakarékpénztári csekkszámlájára — legkésőbb az utolsó 45. napon befizetik. (C. V. 5007/1940.) Pethő Tibor Szövetkezeti joggyakorlat Szövetkezeti cégszöveg használata. — (15.) A cégbíróság kifogásolta, hogy a cég a bejegyzéstől eltérően cégbélyegzőjében csupa nagybetűt használt. Az e tárgyban beadott felfolyamodásra a bp. kir. ítélőtábla kimondja, hogy tényleg nincs olyan jogszabály, amely azt írná elő, hogy a cégszöveg kis- vagy nagybetűvel írandó, a cégnek a cégjegyzékbe bevezetett alakban való használata azonban kötelező és ettől eltérés még az írásmód tekintetében sem engedhető meg. (P. VI. 11.232/340.) G—cz. Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat Ármegállapítás időbeli hatálya. — (29.) Az ármaximáló rendeletek szelleméből az következik, hogy a maximális ár az ármaximálás előtt létrejött, de később lebonyolított ügyletekre is alkalmazandó. A peres felek között nem volt vitás, hogy a felperes 1940 szeptember 25-én 150 mm 8-as búzatakarmánylisztet vásárolt az alperestől mm-ként 18.70 pengős áron. Nem volt vitás az sem, hogy az ügylet a 25.800/1940. Á. K. számú rendelet megjelenése után bonyolíttatott le. A felperes kifizette ugyan alperesnek a teljes szerződésileg kikötött vételárat, azt állította azonban, hogy az említett rendelet értelmében az alperes a kikötött vételárnál csak mm-ként 1 pengővel kevesebbet igényelhet tőle és ezen az alapon kérte az alperest a mm-kénti 1 pengőknek, összesen 149.80 pengőnek és járulékainak a visszafizetésére kötelezni. Hivatkozott arra, hogy a tőzsdebíróság 125/1941. számú ítéletében (1. Gazd. Jog. Tőzsdei válbír. joggy. 25. sz.) egy teljesen azonos esetben a felperesi álláspontnak megfelelően döntött. — A 25.800/1940. Á. K. sz. rendelet 2. §-ának rendelkezéséből, de az ármaximáló rendeletek szelleméből is az következik, — amint ezt a tőzsdebíróság fenti ítéletében már kimondotta — hogy a maximális ár az ármaximálás előtt létrejött, de később lebonyolított ügyletekre is alkalmazandó. Budapest, 1941. évi július hó 8. napján. Steiner Marcel s. k., egyesbíró. Dr. Engel György s. k., jogügyi titkár. (230/1941. szám.) Az ügylet lehetetlenüléséből előálló gazdagodás. — (30.) Ha az ügylet lehetetlenülése az egyik félnek a felek eredeti jogviszonyához képest hasznot hoz, azaz hogyha az egyik fél a vis major folytán gazdagodott, úgy ezt a gazdagodást a másik félnek kiadni tartozik. A bíróság tényként állapította meg a peres felek közötti takarmányárpaügyletek létrejöttét és különösen azt, hogy a 207.000/1940. F. M. számú rendelet megjelenésekor a szállítási határidők még nem jártak le. A 207.000/1940. F. M. sz. rendelet 1. §-a az árpára