Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 6. szám - A fogyasztás képviselete a gazdaságszervezeti jogban
339 A weimari rendszer az 1919 augusztus 11-i birodalmi alkotmány 165. artikulusában úgy rendelkezett, hogy minden alapvető jelentőségű szociál- vagy gazdaságpolitikai törvényjavaslat benyújtása előtt véleményezés végett a birodalmi gazdasági tanács (Reichswirtschaftsrat) elé terjesztendő. Az 1920 május 4-i rendelet értelmében megalakult „ideiglenes birodalmi gazdasági tanács" (Vorláufiger Reichswirtschaftsrat) egyre monstruózusabbá duzzadó szervezetében — végül már 326 tagból állott és benne a teljes elaprózódás jegyében Hedemann szerint már a háziasszonyok és pincérek is külön képviselettel bírtak — a fogyasztók is képviselethez jutottak.17 Az 1928-ban előterjesztett reformjavaslat a tagok számát 126-ra szállította le és mellőzte a fogyasztók képviseletét, amit Bonnard az egyébként 1930-ban alkotmányjogi okokból harmadszori olvasásában elvetett javaslat fogyatkozásának tudott be.18 A nemzetiszocialista Németország megszüntette a birodalmi gazdasági tanácsot, — ami különben korábban sem működött kielégítően, később pedig már csak jelképesen állott fenn,19 ez azonban távolról sem azt jelenti, hogy a fogyasztásképviselet gondolata a nemzetiszocializmus részére idegen. A központi mezőgazdasági szerv, a Reichsnáhrstand kebelében alakult piacszervezetek, a Hauptvereinigung-ok és Wirtschaftsverband-ok közigazgatási tanácsaiban mindenütt helyet foglal a fogyasztók 2—2 képviselője, s szerepük annyiban jelentős lehet, hogy a közigazgatási tanács (Verwaltungsrat) feladata az, hogy a szervezet élén álló, s a vezérgondolat jegyében intézkedő elnöknek az illető egyesülés egész termelési politikája tekintetében tanácsokkal álljon a rendelkezésére.20 Hasonló célzatú, csak közvetettebb formájú a fogyasztásképviselet megvalósítása az 1935 szeptember 25-i rendelettel szabályozott birodalmi közlekedési hivatal (Reichsverkehrsamt) szervezetében : itt t. i. a Verkehrstráger (közlekedési üzemek, intézmények, vállalatok) és a Verkehrsnutzer (a forgalmi eszközöket s intézményeket használók) állanak egymással szemben, s az utóbbi csoportot — aminek közlekedési vonatkozásban kétségtelenül „fogyasztói" jellege van — a nagy gazdasági szervezetek, egyesülések s bizonyos hatóságok képviselői alkotják, mint Reichsnáhrstand, Reichswirtschaftskammer, Reichskulturkammer, birodalmi belügyminisztérium, Deutsche Arbeitsfront.21 Ezzel szemben a Reichsnáhrstand központi felépítésében — bár a fogyasztás szem17 Hedemann, 188. 18 Bonnard, 131—133. 19 Működésének eredménytelensége egyébként állítólag a törvényhozás féltékenységének volt betudandó. Bonnard, 134—-135. 20 Baath, Rolf: Die Organisation der Marktordnung. (Kartei-Handbuch, (Reichs-)Náhrstand, Marktordnungsaufgaben IV.) IV. 2. — Az egyes piacszervezetek közigazgatási tanácsai jogi rendezését lásd Gebhard—Merkel, IV. 59., 64. a), VI. 40., VII. 19., VIII. 39., 47., IX. 15., 21., X. 20. (negatív rendezés !), XI. 32. d), 32. w), XII. 19., 21., XIII. 16. 21 Emmerich, Kurt : Der organische Aufbau des Verkehrs. (KarteiHandbuch, Verkehrs-Aufbau.) — Hedemann, 389.