Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A gazdasági jogról

330 Ha azonban megkísérelnénk a gazdasági jog anyagát ilyen fejezetekbe osztályozni, azt tapasztalnánk, hogy először is ez a művelet óriási nehézségekbe ütköznék, másodszor pedig a nagy fáradsággal és erőszakkal véghezvitt skatulyázás a gyakorlatiasság követelményeinek semmiképen sem felelne meg. Nem osztjuk ugyan azt a gyorsan kész és felületes nézetet, hogy a vegyes szakjog területén a különböző természetű, magánjogi, közjogi, büntetőjogi szabályok elválaszthatatlanul vegyülnének, de viszont tisztában vagyunk azzal, hogy a jogszabályok erős keveredése következtében a jogviszonyok elkülönítése élet viszony beli egységek megbontását eredményezné. Töredékesen jelentetnénk meg a gazdasági jog által szabályozás alá vont életviszonyokat, amelyeket különböző természetű jogszabályok egymást kisegítve és kiegészítve rendeznek. Az ilyen rendszert csak a tárgyi egység rovására lehetne végrehajtani, ez pedig nem is stílszerű a tárgyi alapon nyugvó fogalommal körülhatárolt gazdasági jogban. Nagyon idevágnak és a mondottakat erőteljesen támogatják Nizsalovszky Endrének fejtegetései arról, amit Grosschmid a kereskedelmi jognak, mint szakjognak a szerepéről tanít. A kereskedelmi jog „mint egész kapcsolódik a köztörvényi jog egészéhez, mint különös az általánoshoz". A kereskedelmi jog szabályai tehát nem „disjecta membra-ként" csatlakoznak az általános magánjoghoz, hanem ,,a maguk tömör s az élet egy-egy nagy kívánalmától, mint eleven középponttól sugallt egészükben szólalnak meg". Ez által „önkénytelenül a szellemnek valamely egyénies világa fonódik körülöttük . . . Bárcsak egy lehelettel is — a szak jogi különös távolabb kerül a megfelelő köztörvényi gócpontoktól, mintsem az utóbbin belül a speciale a ráterülő generálétól". Közéjük kerül ,,a szakjognak önkiegészítő képessége", a szakjog „szelleme".24 Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a gazdasági jogba a dinamikus szemléletet visszatükröző jogi szabályokat óhajtjuk sorolni. Olyanokat tehát, amelyek az élet szükségleteihez idomulnak, a folyton átalakuló és változó gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodnak. Ez a dinamikus jog közelebb áll az élethez, a jogi szabályozás tárgyához, mint a jog és a jogtudomány logikai rendszeréhez. Következésképen sokkal inkább megfelel neki a tárgyi szempontú anyagosztályozás és rendszerezés. A jogszabályalkotás sem ragaszkodik mindig ahhoz, hogy vagy az egyik, vagy a másik jogágazat birodalmán belül maradjon. Sőt újabban ritka az olyan törvény, amely ne a szabályozás tárgyát helyezné előtérbe s ne azt a célt tűzné maga elé, hogy a rendszerint az újdonság köntösében jelentkező tárgyat minden oldalról, minden vonatkozásban szabályozza. így a jogalkotó maga mutat irányt a tárgyi egységek felé. Tárgyi szempontú anyagosztályozást lát helyesnek Haemmerle 24 Grosschmid és a kereskedelmi jog. Különlenyomat a „Magyar Jogász egyleti értekezésekből", 13 old.