Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A gazdasági jogról

323 A német jogi irodalomban a gazdasági jog fogalmának meghatározása körül három elmélet merült fel, ú. m. a gyüjtőelmélet (Sammeltheorie), a korszellemelmélet és a tárgyi elmélet. A gyüjtőelmélet a múltban kialakult tradicionális jogágakban egykönnyen el nem helyezhető újszerű anyagot utalta a gazdasági jogba. Ez inkább az első időkben volt használatos, amikor a ma gazdaságjoginak felismert források még csak gyéren jelentkeztek úgy, hogy valamely szorosabb egységből eredő összetartozandóságuk gondolata még senkinek nem ötlött eszébe. A Sammeltheorie kétségkívül nemcsak kezdeti, de kezdetleges elmélet is. így nem vethetjük meg a gazdasági jog alapját, amire pedig ez a ma már fontosságában nagyra nőtt jogi ismeretkör számot tarthat. Mindazonáltal, mint látni fogjuk, gyakorlatias szempontja valamiképpen visszatér. A korszellem-elmélet elképzelésében a gazdasági jog nem új anyagot, hanem új szemléletet, új módszert jelent. A gazdasági jog iskola, mint volt a glosszátorok, s a természetjog iskolája. A „Zeitgeisttheorie" szerint ahogyan a XVIII. században a természet jelszavával kívánták a jog megújulását, úgy most a gazdasági világnézethez igazodik a jog. így jellemzi a szóbanlévő elméletet Hedemann.9 Kuncz szerint pedig a „gazdasági jog", ,,Wirtschaftsrecht" név a szemlélet-iskola elképzelésében „annak kidomborítása és öntudatos átérzése akart lenni, hogy a dogmatizmus és a természetjog nyugodtságát és abszolútságát a mozgás, a cselekvés váltotta fel. Hogy a jog elhagyta a római jogászok és természetjogászok jogi statikáját és az emberi érdek által állandóan mozgatott élet szükségleteihez folyton alkalmazkodó, dinamikus rendszerré alakult át."10 Önként értetődő, hogy a gazdasági jogot területileg szilárdan körül nem határolhatjuk, ha gazdasági matéria helyett csupán gazdaságjogi irány, iskola vagy szemlélet létezését fogadjuk el. De a gazdasági jognak, mint anyagnak tagadása éppoly kevéssé indokolt, mint amilyen elhibázott lenne fel nem ismerni, hogy a gazdasági életet szabályozó újabb jogi normákat valóban új irány, új szemlélet tölti el, amelyet mind általánosabban dinamikusnak szokás jelezni.11 A helyes eljárás tehát véleményünk szerint az, hogy a gazdasági jog fogalommeghatározását a gazdasági életre, mint a gazdaság joginak elismert természetű jogszabályok tárgyára alapítjuk. Elfogadjuk a „tárgyi elméletet", ugyanakkor azonban az anyag feldolgozásában a súlypontot a dinamikus gazdaságjogi szemléletet tükröző jogszabályokra helyezzük. Ez azzal a gyakorlati előnnyel is kecsegtet, hogy a gazdasági jog, mint disciplina 9 I. m. 14—5. old. 10 Gazdasági Jog I. évf. 3. oldal. 11 „Nous voilá pleins de dynamisme juridique, n'operant plus avec des formules rigides, mais avec des valeurs souples et vivantes." (Szladits : Les tendences modernes du droits des obligations, Előadás különlenyomata, 15. old.)