Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

295 tása nélkül lehettek alperesek abban a feltevésben, hogy az alaptőke felemelésének törvényes előfeltételei megvannak, s igy a köteles gondosság elmulasztása nélkül vehettek részt az új részvények kibocsátásával kapcsolatos műveletben. (C. VII. 3757/1940.)— (83.) Átmeneti tételek azok, amelyek mint a jövő év terhére eső előleges kiadások a folyó év végén mint átmenő aktív vagyon, a jövő év javára eső előleges bevételek pedig mint átmenő passzív vagyon vétetnek fel az eredmény kimutatásba. Alaptalanul hozza fel tehát alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az eredménykimutatásban a nyers haszonból előre levont gyártási nyersanyagok, üzemi mellékanyagok és gépbeszerzési költségek átmeneti tétel jellegűek. Ezeknek ugyanis csakis a jövő év terhére eső része lehet átmenő bevételi tétel, de semmi esetre sem az egész. És mert a nem a jövő év terhére eső ilyen kiadások az üzleteredményt veszteségessé tehetik, nem alapos az az érvelés sem, hogy ezek nem minősülhetnek veszteség jellegű és ezért az eredménykimutatás „tartozik" oldalán feltüntetendő kiadásoknak. (C. IV. 578/1941.) Szolgálati viszony. -— (84.) Nyugdíj vagy végkielégítés oly szolgálati jogviszony alapján illeti az alkalmazottat, amelyre azokat tételes jogszabály vagy szerződés megállapította. Nyugdíjfizetési kötelezettséget magánalkalmazottaknál jogszabály nem állapít meg a munkaadó terhére. Végkielégítés kérdésében viszont az 1910 j1920. M. E. sz. rendelet 9. §-ának rendelkezései a felperesre nem alkalmazhatók, mert az alperes az alapszabályok 2. §-ában körülírt célja szerint nem nyerészkedésre, hanem a magyar képzőművészet és iparművészet erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása és elszegényedett, munkaképtelenné vált művészek s ezek családtagjainak segélyezésére alakult jótékony célú magánjogi egyesület és nem kereskedelmi vagy ipari munkaadó. (Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület.) Eszerint a felperes az alperessel szemben nyugdíjra, illetve végkielégítésre csak abban az esetben támaszthat jogos igényt, ha erre vonatkozóan az alperessel megállapodott, vagy az alperesnek a szolgálati szerződés kiegészítő részét tevő oly érvényes nyugdíj szabályzata van, mely részére nyugdíjat, illetve végkielégítést biztosít. (C. II. 5147/1940.) Kölcsön. — (85.) A felperes a felek között nem vitás összegeket nem 50%-os haszonrészesedés kikötésével, hanem azzal a feltétellel bocsátotta az alperes rendelkezésére, hogy a tőke használatáért az alperes belátása szerinti összegeket fizet a felperesnek, pénzét azonban csak addig használhatja, amíg a felperes meg lesz elégedve az alperes által adott juttatásokkal. A felperes a lejáratra nézve kitöltetlen kötelezőjegyek és váltó ellenében bocsátotta tőkéjét az alperes rendelkezésére, az alperes ügyletkötéseire elhatározó befolyást nem gyakorolt, könyvvezetését nem ellenőrizte, az üzleti összeköttetés 1 % évi tartama alatt a haszonrészesedés tekintetében felmondás nélkül megszüntette és ezzel kapcsolatban a tőke visszafizetése ellenében a birtokában volt kötelező jegyeket és váltót az alperesnek kiszolgáltatta. A tények eredménye a megállapított tényállás. Ennek a ténymegállapításnak az okszerűségét a felperesnek az üzleti összeköttetés későbbi szakában tanúsított az a magatartása, hogy a sertéseknek az alperes részére történt meg- és átvételénél, feldolgozásánál és eladásánál jelen volt és ott ellenőrzést gyakorolt : azért nem érinti, mert a felperes-közreműködésének a célja nyilván az volt, hogy minél kedvezőbb üzleti eredmény