Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 1. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv megrekedése Erdélyben
12 törvénycikk eltörölte az ősiségét és így lehetetlenné vált az örökösödési és ezzel kapcsolatos törvények alkalmazása s az elmúlt tizenkét év a magánjogi viszonyokban nagy változást idézett elő, nincs más hátra, mint valami áthidaló álláspontot találni. Azért is a bizottmány „tagadhatatlan politikai szükségből", s „nehogy a törvénykezés milliók magános érdekeinek kiszámíthatatlan sérelmére továbbra is felfüggesztve maradjon, tekintve továbbá, hogy míg a közjogra vonatkozólag a törvények teljes hatályon kívül léte jobb, mint helyettük rosszaknak elfogadása, addig a magánjogi törvények nemléténél a nemtökéletes intézkedések is előnyösebbek", mégis azt javasolja, mondja ki a Ház, hogy a magyar magánjogi törvények visszaállíttatnak, de addig is, amíg törvényeket lehetne alkotni, az országbírói értekezlet munkálatát ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak tekintsék. A képviselőház 152 szavazattal 70 szavazat ellenében elfogadta ezt a javaslatot az 1861 június 22-én és 1861 július 1-én a főrendiház is hozzájárult. A meg nem koronázott és így törvények szentesítésére nem hivatott király megerősítette, az országbíró a Kúria vegyes ülésében hozott akceptáló határozatot szétküldötte a törvényhatóságnak és ezzel megkezdették az országbírói értekezlet javaslatai azt az utat, amely végül a kútfői rang eléréséhez vezetett. Kútfői rendszerünkben Grosschmid az országbírói értekezlet határozatait a rendkívüli, kivételes, vendégkútfők körébe sorozza. Szembeállítja a rendes kútfőkkel, amelyeket úgy jellemez, hogy ezek megteszik naponta szabályszerű útjukat, mint az Orioncsillagzat megteszi a maga útját, amíg a világegyetem mai rendje fennáll, ezzel szemben üstökösöknek, kométáknak jellemzi azokat a kútfőket, amelyek ,,minden elvileges alap nélkül kivételes helyzetek eredményeképpen jutottak bele jogunk rendszerébe". Amíg ekként a magyar anyaország kiküszöbölte az osztrák polgári törvénykönyvet, illetőleg a haladás szellemében ennek legfőbb rendelkezéseit, amelyek a magyar élet szempontjából honosítást nyerhettek, beolvasztotta a mi jogrendszerünkbe, nem jutott a vendégkútfő rangjára az országbírói értekezlet javaslatkomplekszuma Erdélyben, mert Erdély nem vett részt az 1861. évi ezen az országgyűlésen. Deák Ferenc az 1861-i országgyűlésen felirati javaslatában hatalmas szavakkal ostromolta Erdély meg nem hívását, de Bécs ellenzését akkor még nem tudta leküzdeni. Még 1865-ben sem volt bizonyos, hogy az uralkodó belenyugszik-e Erdély 1848. évi úniójába. Deák Ferenc kénytelen volt egy memorandumot juttatni el a királyhoz ebben az évben és ebben kifejtette az uralkodó számára, hogy a sanctio pragmatica feltételeinek egyike az, hogy a magyar korona országait egymástól elválasztani nem lehet, megvilágította, hogy Magyarország nem kényszerítette Erdélyt az egyesülésre, magának az úniót kimondó törvénynek 5. §-a is világosan kimondotta, hogy az únió csak akkor lesz meg, ha Erdély csatlakozni akar, Erdély csakugyan akart csatlakozni és kimondotta ezt 1848-ban saját országgyűlése, a