Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

288 harmadikkal szemben is az alkalmazottja által vétkesen okozott kárért és mentesítő körülményt adott esetben nem tud bizonyítani. A Magyar Magánjogi Törvénykönyv-javaslat és bírói gyakorlat szerint, ha az iparos bizonyítani tudja, hogy a segéd kiválasztásánál kellő gondossággal járt el (képesített segéd, megbízható ember) és hogy kellő utasításokat (dohányozni nem szabad) kapott, csak a vétlen kártételéért való felelősség szerint felelne, vagyis méltányossági alapon. A felek vagyoni viszonyainak figyelembevételével azonban a szegény iparosmester sokkal rosszabb helyzetben van mint a károsult, de jobb vagyoni viszonyok között élő háztulajdonos és így a bírónak a háztulajdonos keresetét el kell utasítania. Ha ezen a példán keresztül nézzük a német törvénytervezetet, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvénytervezet azáltal, hogy pontosan és imperative megszabja a gazda felelősségének kérdését, — merevebb lett és kötöttségénél fogva ebben a pontban olyan módon tér el a magyar bírói gyakorlattól, amely mód feltétlenül keresztülvíve a jogelvet — sértené jogérzésünket. Természetesen nem tudjuk, hogy az általánosan felállított ezt a jogtételt a bírói gyakorlat a méltányosság figyelembevételével egyes esetekben mennyire tágítaná. A bizottság elméleti alapon foglalkozott a méltányosság felelősségsúlyosító és felelősségenyhítő hatásával is és így valószínűnek látszik, hogy ez az erősebben élére állított probléma is a méltányosság elvének bekapcsolásával ugyanoda fog eljutni, ahova a magyar bírói gyakorlat útján a magyar magánjogi törvénykönyvjavaslat eljutott. A jognak nagyon sok területén teljesen ki kell kapcsolni a méltányossági elvet, vannak azután olyan kérdések, amelyek megoldásánál el lehet tekinteni a méltányosságtól, a kártérítési jog azonban olyan, hogy a méltányosságnak teljes kikapcsolása néha a legnagyobb méltánytalanságot jelentené. Sz. A Délvidéken hatályos váltótörvény Jugoszlávia megalakulásakor a területén érvényben lévő váltójog a legszínesebb mozaik képét alkotta. A volt osztrák területeken a novellákkal agyonfoltozott 1850 január 25-i váltórendtartás, a magyarországi részében és Horvátországban az 1876 : XXVII. t.-c, Boszniában és Hercegovinában az 1883 április 12-i váltótörvény, a Szerb királyság területén az 1860. évi kereskedelmi törvény, Montenegróban pedig az 1910. évi kereskedelmi törvény váltójogi rendelkezései voltak hatályban. Az 1928 december 19-én kelt váltótörvény ezeket a rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és megteremtette az egységes jugoszláv váltójogot. Az új váltótörvény alapjául a hágai egyezményben elfogadott egységes váltótörvény szolgált ; lényegében véve tehát megegyezik a genfi nemzetközi váltóegyezmény alapján készült