Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A román kartelltörvény

281 cégek, magánjogi társulások vagy kereskedelmi társaságok között jött létre a célból, hogy bármilyen formában és bármilyen elnevezés alatt megállapítsa a termelésre, eladásra, áruk árára vagy bármely más kereskedelmi vagy ipari ténykedést, részben vagy teljes egészében szabályozó kötelezettségre vonatkozó előírásokat, úgy a nyersanyagbeszerzés, a termelés, mint az eladás tekintetében." (1. §.) Minden fentjelzett megállapodást és szerződést kartellszerződésnek kell tekinteni. De ugyancsak a kartelitörvény hatálya alá tartoztak — a módosításig — mindazok az ipari vállalatok is, amelyek bár semmiféle kartellmegállapodásban részt nem vettek, de termelési ágazatukban monopol, uralkodó helyzetet élveztek. Szószerint : ,,azok az ipari vállalatok, amelyek a vonatkozó iparágazatban túlsúlyt biztosító helyzetben vannak, olyanformán, hogy egyedül, mások közreműködése nélkül is meghatározhatják az eladási árakat". (2. §.) Hogy mely vállalatok tartoztak ez alapon a kartelltörvény hatálya alá, azt az alább ismertetett Kartellfőtanácsnak előterjesztése alapján az Ipari és Kereskedelemügyi Miniszter döntötte el. (2. § (2) bekezdés.) A 2. §-t az 1939 október 26-i törvénnyel hatályon kívül helyezték s helyébe a következő kényszerkartellszervezési jogalapot bocsátották a nemzetgazdasági miniszter rendelkezésére : ,,Az esetben, ha egy ipari, bányászati vagy kereskedelmi termelési ágazatban olyan szerződések vagy megállapodások léteznek, amelyek az 1. §-ban foglalt feltételeknek megfelelnek és amelyeknek jelentőségüknél fogva döntő szerepük lehet ama egész termelési ágazat tevékenységére, a nemzetgazdasági miniszter indokolt rendelkezésével elrendelheti a jelen törvény előírásainak kiterjesztését a szóbanforgó termelési ág összes vállalataira." (2. §.) A kényszerkartellszervezési jogalapnak a kartelltörvénybe építése — felfogásunk szerint — nálunk is indokolt lenne s biztos alapot nyújtana gazdaságpolitikánknak, amely ezt a jól bevált gazdaságpolitikai eszközt már eddig is nagy sikerrel alkalmazta s a jövőben előreláthatólag még gyakrabban lesz kénytelen alkalmazni. Az alaprendelet 3. §-a rendkívül messzemenő beavatkozási jogot biztosít a nemzetgazdasági miniszternek, amennyiben a kartellek eladási árainak, maximális árainak, nyersanyagai legkisebb beszerzési árainak megállapítása mellett jogot ad arra is, hogy a kartellmegállapodáson a feleket kötelező változtatásokat eszközöljön. E szakaszt azonban a módosító rendelet 3. §-a hatályon kívül helyezte, de nem kevésbbé bő hatáskört biztosít a miniszternek, amidőn felhatalmazza, hogy a törvény hatálya alá tartozó vállalatok nyersanyaggazdálkodását is irányíthassa, megállapítva, ,,a módot és feltételeket, amelyekkel az ellenőrzött vállalatok beszerzik