Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

233 zár alá helyezése és igénybevétele tárgyában 1940 július 5-én kibocsátott 4810/1940. M. E. számú rendelet, annak július 9-én megjelent 200.300/1940. F. M. számú végrehajtási utasítása és az árellenőrzés országos kormánybiztosának augusztus 18-án megjelent 21.300/1940. VII. A. K. számú rendelete a tengeri forgalmát oly mértékben és olyan módon korlátozta, hogy a szóbanforgó fajlagos kötelmek úgy tekintendők, mintha zártfajú kötelmekké szűkültek volna. Több zártfajú kötelem összeütközéséről a Magánjogi Törvénykönyv Javaslatának 1137. §-a rendelkezik. A bíróság a méltányosság szempontjait is figyelembe véve, úgy találta, hogy e § rendelkezéseit a jelen esetre megfelelően alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a rendkívüli körülmények folytán sem a felperes nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a leszállított mindkét vagont a későbbi, drágább kötésre számolja el, sem az alperes nem követelheti azt, hogy a teljesítés elsősorban a régebbi, olcsóbb kötésre fordítandó, hanem a két önálló kötelemben vállalt kötelezettségek arányos leszállításával azt kell megállapítani, hogy a tényleges teljesítés egyharmad része az összkötelezettség egyharmad részét tevő régebbi, olcsóbb kötés, kétharmad része pedig az összkötelezettség kétharmad részét tevő későbbi, drágább kötés részbeni teljesítésére fordítandó. Budapest, 1941 március 20. napján. Steiner Marcel s. k., a választottbíróság elnöke, Sztrázsik Andor Dénes, Dános Ármin s. k., választott bírák, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár, (533/1940. Tévedés a szerződéskötésnél. — (19.) Ha mind a két fél téves feltevésben kötött szerződést és ez a tévedés megállapíthatók/g lényeges, úgy a szerződés megtámadható. A bíróság a peres felek előadása és a tanúvallomások szorgos méltatása alapján arra a meggyőződésre jutott, hogyha az alperes által állított és B. J. tanú által vallott határozott megállapodás a fuvardíjtöbblet viselése tekintetében peres felek között létrejött volna is, megállapítható, hogy a megállapodást mindkét fél abban a téves feltevésben kötötte meg, hogy7 a Magyar Magtenyésztési R.-T. a fuvardíjból csak mm-ként 20 fillért fog megtéríteni. Ha tehát ilyen megállapodás létrejött, akkor a magánjogi törvénykönyv javaslatának 1004. §-ában kifejezésrejutott és a bírói gyakorlatban töretlenül megszilárdult jogszabály értelmében felpereseknek jogukban állót ezt, mint mindkét fél téves feltevésében megkötött szerződést megtámadni. Ilyen esetben ugyanis a bírói gyakorlat a szerződés megtámadásához csak azt kívánja meg, hogy a tévedés lényeges legyen, ez pedig kétségtelenül megállapítható. Ha pedig nem jött létre ilyen megállapodás, akkor felperesek alperestől jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelhetik vissza a fuvardifferenciának azt az összegét, amelyet felperesek alperes helyett kiegyenlítettek és amely fuvardifferencia alperesre nézve a Magyar Magtenyésztési R.-T. utóbb megtörtént térítése folytán fel sem merült. A jogalap nélküli gazdagodás cűnén megáll felperesek kereseti igénye az előző bekezdésben említett megállapodás megtörténte esetén is, minthogy azt a kifejtetteknél fogva felperesek megtámadni jogosultak voltak. Budapest, 1941. évi február hó 10. napján. Steiner Marcell s. k., egyesbíró. Dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (479/1940.) Adorján Ferenc