Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

207 Ugyanez áll azokra a szabályokra, is, amelyek a külföldre kivitt vagyontárgyak ellenértékének beszolgáltatásával kapcsolatos visszaélések ellen adnak büntetőjogi oltalmat (1922. évi XXVI. t.-c. 1. § 3. pontja ; 1931. évi XXXII. t.-c. második fejezete s ezzel kapcsolatban az 1939. évi XIV. t.-c. 5. §-a). 7. A pénzhez hasonló gazdasági funkció betöltésére nem alkalmas értékpapírokkal kapcsolatos visszaéléseket elvileg és általánosságban szintén nem lehet kirekeszteni a gazdasági bűncselekmények sorából. Rövidség okából utalok csupán a nyilvános kölcsönnel kapcsolatos részobligációknak jogunkban is ismert két fajával, a záloglevéllel és a kölcsönkötvénnyel összefüggésben elkövethető bűncselekményekre (v. ö. az 1876. évi XXXVI. t.-c. 32. és az 1897. évi XXXII. t.-c. 21. §-át). Az értékpapírokkal kapcsolatban elkövethető gazdasági bűncselekmények sorában érdemelnek említést azok a visszaélések is, amelyek az ily papírok tőzsdei árfolyamának illetéktelen befolyásolására irányulnak. Csak sajnálni lehet, hogy — ellentétben a legtöbb külföldi állam jogrendszerével, amelyben vagy az általános büntetőjog, vagy a külön tőzsdetörvény nyújt büntetőjogi oltalmat e visszaélések ellen22 — hazai jogunkban máig is nélkülözzük az ily természetű védelmet. Ez a szempont vezette Kuncz Ödön professzort, midőn már 1926-ban közzétett részvényjogi tervezetében (206—208. §) büntetőjogi oltalom megállapítását javasolta legalább a részvénytársasági értékpapírok árfolyamának meg nem engedhető befolyásolása ellen addig is, amíg akár büntetőjogunk általános reformja során, akár külön tőzsdetörvény alkotásával kapcsolatban a kérdés átfogó rendezésére sor kerülhet. 8. Jelentőségben kiemelkednek a gazdasági bűncselekmények közül is az 1920. évi XXXII. t.-c.-ben büntetett azok a cselekmények, amelyek az adók és más közterhek viselésével kapcsolatban az államkincstár szándékos megkárosítására irányulnak s amelyeket „adócsalás" név alatt szoktak egybefoglalni. Találóan utal Angyal Pál professzor arra,23 hogy az adócsalás, mint pénzügyi bűncselekmény, éppen a védett jogtárgy szempontjából kíván különleges elbírálást, szemben a közönséges bűncselekményekkel. Ha figyelemmel vagyunk az erkölcsi értékelés tekintetében beállott arra a nagy átalakulásra, amely a közösségi gondolattól távolálló Btk. kora és a mai kor felfogása között fennáll s amely felfogásbeli metamorfózis elvezetett az e körbe tartozó cselekmények korábban kétségbevont megbecstelenítő jellegének az elismeréséhez, úgy Angyal Pálnak abban a megállapításában (id. mű 22 A német jogra vonatkozóan 1. az 1896. évi tőzsdetörvény 88. §-át. 23 Adócsalás c. művében (kézikönyv 8. köt.), 48. és köv. 1.