Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

184 dési területeit és székhelyeit s végül megállapította, hogy az egyes borvidékeken az új szőlő telepítéséhez, illetőleg a meglévő felújításához milyen szőlőfajták használhatók fel. A gazdasági munkabérek maximálása. Tudvalévő, hogy a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló 1940. XV. t.-c.-ben kapott felhatalmazás alapján a földmívelésügyi miniszter kötelezővé tette a legkisebb gazdasági munkabérek megállapítását s jóváhagyta az Országos gazdasági munkabérmegállapító Bizottságnak ,,a gazdasági munkabérmegállapításra kötelező irányelvek" tárgyában hozott határozatát. (V. ö. Gazd. Jog f. év 1. sz. 48. old.) A honvédelmi törvényben kapott felhatalmazás alapján kibocsátott 1520/1941. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1941. febr. 26.) szerint a vármegyei (városi) gazdasági munkabérmegállapító bizottságok a gazdasági munkabérek legnagyobb mértékét is megállapíthatják s a miniszter kötelezővé teheti egyes munkabéreknek legnagyobb mértékének megállapítását. Az Országos munkabérmegállapító bizottság a kötelező irányelvekbe legnagyobb munkabéreket is foglalhat. — A munkavállaló a munkabért csak abban az esetben követelheti, ha kötelességét becsületesen teljesítette. Semmis az a megállapodás, amellyel a munkaadó a legnagyobb munkabér mértékét meghaladó összeg fizetésére kötelezi magát. Ipar, kereskedelem || „Autókölcsönző" ipar gyakorlására jogosító iparigazolvány vagy iparengedély a jövőben nem adható ki s a kiadott engedélyeket visszavonják. Ezzel szemben a telephelyes géperejű bérkocsi vállalat (iparos) gépjáróművét vezető nélkül is jogosult a megrendelő rendelkezésére bocsátani. (49.000/1940. K. K. M. sz. rendelet, Bp. K. 1941. febr. 2.) Vásárokon, piacokon és búcsúkon kereskedők és iparosok csak akkor árusíthatnak, ha az elsőfokú iparhatóság, amely az iparjogosítványt kiadta, a vásári, piaci, illetőleg búcsúárusításra külön engedélyt ad. (1150/1941. M. E. sz. rendelet, Bp. K. 1941. febr. 21.) Az engedély megadásának feltételeit és az eljárás részletes szabályait a 17.200/1941. K. K. M. sz. rendelet (u. o.) állapítja meg. A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyának megszűnése esetére járó illetmények tárgyában közzétett 1500/1941. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1941. febr. 23.) szerint a vállalatoknak nem szabad az 1938 május 29-e és a zsidótörvény végrehajtásának befejezése közötti időben elbocsátott zsidó alkalmazottaik részére, ha nyugdíjigényük nincs, a törvényes felmondási járandóságnál és a törvényes végkielégítésnél nagyobb összeget, ha pedig nyugdíjuk van, a nyugdíjon felül további juttatást kifizetni. Amennyiben valamely alkalmazott részére a múltban az említettnél többet fizettek vagy a jövőben többet fizetnének ki, a túlületményt az alkalmazott köteles a Közérdekeltségek felügyelő hatóságának hivatalból hozott és a hivatalból végrehajtandó határozatára visszafizetni. A visszafizetési kötelezettség alól mentesítés adható az alkalmazott vagyoni viszonyainak figyelembevételével. Módot ad továbbá a rendelet arra is, hogy a felügyelő hatóság a felmondási járandóságnak és a végkielégítésnek törvényes mértékét, valamint a nyugdíjakat, ideértve az özvegyi nyugdíjakat, kegydíjakat stb. is leszállíthassa, ha a felmondási járandóság és a végkielégítés kiszámításának alapjául szolgáló