Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

176 téve, mint jogilag nem létező jogi személy érvényesen nem is vethette magát alá a választottbiróság hatáskörének ; még kevésbbé történhetett ez érvényesen egy igazgatósági tag aláírásával, mert a cégjegyzés idején hatályban volt alapszabályok szerint a cég érvényes jegyzéséhez két igazgatósági tag aláírása volt szükséges. A felperes érvelése alaptalan. A K. T. 228. §-ában írt az a rendelkezés, hogy a szövetkezet a cégjegyzékbe történt bevezetése és kihirdetése előtt létezőnek nem tekinthető, nem azt jelenti, hogy a javára vagy terhére a cégbejegyzés közzététele előtt kötött ügyletek eredetileg érvénytelenek, hanem azt, hogy joghatályuk a szövetkezet érvényes létrejöttétől és a törvényszerűen megalakult szövetkezet jóváhagyásától függ. Ez a jóváhagyás lehet akár kifejezett, akár ráutaló tényben nyilvánuló. Ez a jóváhagyás visszahat az ügyletkötés időpontjára és így a választottbírósági kikötést a II. rendű alperesre kötelező hatállyal eredetileg érvényesen létrejöttnek kell tekinteni. (C. IV. 4531/1940.) Sk. Biztosítási joggyakorlat. Üzemi szavatossági biztosítás terjedelme és a káreset okozatossága. — (2.) Felperes az alperesi biztosító társaságnál szavatossági biztosítást kötött olyan kárkövetelések ellen, melyeket szanatóriumi üzemében gondatlanul okozott baleset miatt vele szemben támasztanak. N. N.-né a szanatóriumban szülés alkalmával gyermekágyi lázban megbetegedett és felperes, akit e miatt bepereltek, egyességet kötött és kártérítést fizetett. Felperes a kártérítési összeget a biztosító intézeten követeli, de a Kúria a keresetet elutasítja : ,,A kötvény általános feltételeinek 1. §-a értelmében pedig a biztosítás hatálya arra az esetre terjed ki, ha a felperes ellen baleset miatt azon a címen támasztanak igényt, hogy gondatlanság következtében emberek életüket vesztették, vagy megsérültek. A biztosítási szerződésnek ezeknek a rendelkezéseiből kitűnik, hogy alperesnek a biztosításból eredő kártalanítási kötelezettsége csak olyan balesetek bekövetkezte esetére áll fenn, amelyek folytán emberek életüket vesztik, vagy megsérülnek, feltéve, ha mindez gondatlanság eredménye. A kötvény tehát meghatározza annak a balesetnek fogalmát is, amelynek bekövetkezte esetén a biztosítási szerződés értelmében az alperes kártalanítási kötelezettsége beáll. És ez személyek gondatlanságból bekövetkezett megsérülése vagy megölése. Kérdés ezekután, hogy az a körülmény, miszerint N. N.-né a felperes szanatóriumában szülés alkalmával fertőzés következtében gyermekágyi lázban megbetegedett olyan eseménynek tekinthető-e, amely a biztosítási szerződés értelmében az alperes kártalanítási kötelezettségét vonja maga után. Miután az alperes felperest, mint a szanatórium tulajdonosát biztosította a törvényes szavatosság anyagi következményei ellen, s a felperest ebben a minőségében elsősorban az a veszély fenyegette, hogy a szanatórium kezelésében lévő betegek gondatlan eljárás folytán olyan károkat szenvedhetnek, amelyekért ő kártérítéssel tartozik — az adott esetben a kártalanítási kötelezettség beálltára a biztosítási szerződésben körülírt sérülés fogalma alá kell vonni azt az egészségháboritást is, amely gondatlanság folytán a szanatórium valamely betegét érte. Egészségháborítás azonban csak külső behatás következtében jöhet létre. Lényegéhez tartozik más személy gondatlan, vagy szándékos cselekménye, esetleg mulasz-