Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

172 detmények közzétételére rendelt hírlap útján kell megtörténni. Ha részvénytársaság zárószámadásai mérlegre és eredménykimutatásra tagoltak, akkor a mérleg vagy eredménykimutatással együtt szolgál az érdekeltek tájékoztatására. A K. T. 198. §-a által megkívánt és a kifejtettek szerint hírlapikig teljesítendő mérlegközzététel tehát a zárószámadásoknak két számadásra tagozódása folytán a második számadásra, az eredménykimidatásra is kiterjed. (C. IV. 4735/1940.) Tőzsdebírósági hatáskör. — (50.) Alperes 308 hold kiterjedésű földbirtokán mezőgazdasági szeszgyártással is foglalkozik és a kereseti burgonyát a felperestől szeszgyártás céljára vette és használta fel. Ebből okszerűen következik, hogy a felperes, aki mezőgazdasági szeszgyárában nemcsak saját, hanem a más terményét is feldolgozta, a K. T. 258. §-ának 1. pontjában meghatározott tárgyi kereskedelmi ügylettel saját nevében iparszerüen foglalkozik és mint ilyen — ebben a vonatkozásban — a K. T. 3. §-a és a 613. sz. elvi határozat értelmében kereskedőnek, S. M. pedig, aki az egész gazdaság, tehát nyilván a szeszgyártás vezetésére is megbízást nyert : az alperes kereskedelmi meghatalmazottjának minősül. Az utóbb nevezettnek a jogköre így a K. T. 43. §-a értelmében kiterjedt mindazokra az ügyletekre, amelyek a szeszgyári üzem folytatásával rendszerint járnak. Burgonyának nagy mennyiségben való vétele a szeszgyártással rendszerint együtt jár, mezőgazdasági terményeknek nagybani adásvételénél pedig a tőzsdebíróság hatáskörének kikötése általában szokásos. A külön felhatalmazás hiánya ennélfogva nem lehetett akadálya annak, hogy az alperes kereskedelmi meghatalmazottja a tőzsdebíróság hatáskörét joghatályosan kiköthesse, mert a burgonyának mint mezőgazdasági terménynek nagybani vételére szóló ez a megbízás a tőzsdebírósági hatáskör kikötésére vonatkozó felhatalmazást is magában foglalja, mert az ilyen ügyletek kikötésénél a tőzsdebíróság hatáskörének kikötése általában szokásos. (C. IV. 4664/1940.) Bánatpénz. — (51.) 15.833 P-t tesz ki az az összeg, amit a vevő tisztán bánatpénz fejében elveszít. Az adásvételi szerződésben foglalt az a kikötés, hogy a szóbanlévő összeg az ügylettől való elállás esetén mint bánatpénz elvész, jogvesztésnek minősül. A bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabály szerint, ha a szerződésben kikötött jogvesztés mint joghátrány az adóst túlságosan sújtaná, a kötbérre fennálló szabályok szerint bírói mérséklésnek van helye, és pedig ha az alapul fekvő szerződés kereskedelmi ügyletnek minősül, a kötbérre fennálló szabály szerint csakis akkor, ha a kikötött joghátrány — túlzott mérvénél fogva — a jóerkölcsökbe ütközik. Márpedig a később csődbekerült S. G. 1932. évben fizetési nehézségekkel küzdött, ily körülmények között 15.833 P elvesztése, illetve visszatartása nyilvánvalóan alkalmas volt arra, hogy nevezettnek anyagi romlását előidézze, illetve fokozza. Ehhez képest a peres jogvesztés túlzott mérvénél fogva a jóerkölcsökbe ütközik. Mindezeknél fogva a kir. Kúria a bánatpénzt a méltányosságnak megfelelően 9156 P-re mérsékelte. (C. IV. 4928/1940.) Kötbér. — (52.) A kötbér kár igazolása nélkül, sőt vagyoni kár hiányában is követelhető, de jogszabály az is, hogy a túlságos magas kötbér az adós kérelmére a méltányosság szerint mérsékelhető. (C. VI. 3152/1940.) Uzsora. — (53.) A szorult helyzet kihasználása nem állapítható meg olyan esetben, amidőn a szorult helyzetben lévő maga bírja rá a szerződő felet