Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

140 annak megakadályozására törekszik, hogy egyesek meg nem engedett eszközök igénybevétele útján a versenytársakkal szemben méltánytalan előnyökhöz juthassanak. A gazdasági életben az ily előnyök elérésére irányuló törekvés nemcsak abban jelentkezhet, hogy az árukat forgalomba hozó kereskedő vagy iparos minél magasabb árat igyekszik felszámítani. Az árait megállapító üzletember nemcsak a kereslet oldalán álló vevőre, hanem a vele együtt kínáló versenytársakra is megfelelő figyelmet fordít. így azután messzebbmenő üzletpolitikai szempontok könnyen a mellett szólhatnak, hogy a versenytársakkal szemben elérendő előny érdekében egyes cikkeket átmenetileg akár veszteség árán is hozzanak forgalomba. Az aránytalanul olcsó áron forgalomba hozott áru a legnagyobb reklámhatást fejtheti ki, amely más cikket is vásárló közönséget csábít az üzletbe. De a versenytársak közvetlen károsításáról is lehet szó. A veszteséges árszámítás a versenytársat súlyos dilemma elé állítja. Vagy maga is veszteségre ad el, vagy forgalma csökkenésével kénytelen számolni. Gyengébb gazdasági felkészültségű versenytársnál ez minkét esetben súlyos következményekre vezethet. Az erősebb versenytárs ilyen árpolitikával gyengébb konkurrenseit a további versenyből kikapcsolhatja s ezáltal helyzetét a piacon megerősítheti. Mindezek a lehetőségek az árrombolást oly megvilágításba helyezik, hogy azt az üzleti verseny tisztessége szempontjából lehet sérelmezni. Világosan mutatja ezt bírói gyakorlatunknak oly irányban történt kifejlődése, amely az árrombolás kérdésében az üzleti tisztesség védelmében gyakorol befolyást az áralakulásra. E tendencia érvényesülését azért kell hangsúlyozni, mert általában az áralakulás körében csak azok a korlátozások tartanak nagyobb érdeklődésre számot, melyek az árak emelkedésének megakadályozására irányulnak. A közérdekű befolyásolás célja azonban nem merülhet ki a túlmagas ár felszámításának kiküszöbölésében. Felmerülhet ennek szüksége a másik oldalon : az észszerű gazdálkodás elveivel össze nem egyeztethető túlalacsony árak felszámításával szemben is. Ezért érdemel megfelelő figyelmet bírói gyakorlatunknak az az álláspontja, mely tisztességtelen versenynek minősíti valamely árunak az önköltségi árat meg nem haladó, a haszonra törekvő észszerű gazdálkodás elveivel ellentétes, a versenytársak megkárosítására alkalmas áron való eladását. Bár e bírói döntések is elismerik az önköltségi áron alul történő eladásnál a jogos magánérdekek által indokolt kivételeket, gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt indokoltan tisztességtelennek bélyegzik a versenynek azt a szabadosságát, mely mások megkárosítása érdekében veszteségek vállalására is hajlandó. Hasonló jellegű tendenciák szolgálatában áll a kereskedelmi és iparkamarák keretében létesített árvédő bizottság, mely a kisipar körében végbemenő árrombolásokat igyekszik kiküszöbölni.