Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

138 minden mozzanatát ezen érdekek szolgálatába kell állítani. De hasonló irányú beavatkozás szüksége merül fel minden oly esetben, amikor a viszonyok rendkívülisége, a piaci helyzet gyökeres megváltozása, a kereslet és kínálat egyensúlyhelyzetének megbomlása lehetetlenné teszik, hogy a szabad piac áralakulása kiegyenlítő hatását érvényesíthesse. A szabályozásnak ily esetekben mutatkozó szükségességét, s az ennek hatása alatt életrehívott szabályanyagot a ma már jogi terminológiánkban polgárjogot nyert, általánosabb válságjogi elnevezéssel illethetjük. Válságjoginak tekinthetjük mindazokat a szabályokat, amelyek a gazdasági élet valamely kóros jelenségének kiküszöbölésére, vagy legalább is káros hatásainak csökkentésére irányulnak. A válságjogi szabályozás szükségessége merült fel nálunk az 1918 utáni években, a háború szerencsétlen befejezését követően, amikor a kereslet és kínálat vonalán az eltolódások nem annyira az áru-, mint inkább a pénzoldalon bekövetkezett változások következményei voltak. A jelenleg is érvényben lévő, az 1920 : XV. t.-c-ben foglalt szélesebbkörű büntetőjogi szabályozás is ebben az időben látott napvilágot s az Árvizsgáló Bizottság a gazdasági élet legszélesebb területeire kiterjedő, intenzív tevékenységét ugyancsak ebben az időszakban fejtette ki. Az árszabályozás itt elsősorban az inflációs hatások kiküszöbölését tűzte ki céljául. Különösen az utánpótlási ár felszámításának megakadályozásával igyekezett a pénz értékromlásának a vásárlóképességre gyakorolt káros hatásait enyhíteni. Legújabb jogfejlődésünk a válságjogi szempontok további kifinomulása mellett mindjobban érvényre juttat egy további fontos szempontot : a gazdasági élet állami irányításának követelményét is. Míg korábban az áralakulás terén a válságjogi szabályozás a már bekövetkezett súlyos nehézségek elhárítására, vagy legalább is azok hatásainak csökkentésére irányult, addig a 2220/1938. M. E. számú rendelet, amely jelenlegi árszabályozási rendszerünk alapja, már ennél messzebb menve, a közérdekből aggályos helyzet kialakulásának megakadályozását célozza. Amikor 1938-ban a legfontosabb nemzetvédelmi célkitűzéseket szem előtt tartó nagy beruházási programm megindult, a kormány az áralakulás hatályosabb ellenőrzésével, a kereslet megnövekedésével egyébként nyilvánvalóan együttjáró áremelkedések lehetőségét igyekezett kiküszöbölni, a foglalkoztatás emelkedésével szükségképpen emelkedő nyereségek előálltát igyekezett megakadályozni. Amikor a rendelet intézkedései az árkormánybiztost az árak és a szolgáltatások díját alakító tényezők vizsgálatára, azok gazdasági helyességének ellenőrzésére, továbbmenőleg az árak és díjak megállapítására is felhatalmazták, akkor a kormány e rendelkezések révén a nagyobb foglalkoztatással járó gazdasági előnyöket a köz számára kívánta biztosítani. Az árellenőrzés egyik legfontosabb és legnagyobb jelentőségű funkciója — ez időpontban — a közületi rendeléseknél alkalmazott árszámítások ellenőrzése volt.