Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - A jogtudomány átalakulása oknyomozássá

130 nyilvánvalóvá válik az érdekeknek a jogalakulásra gyakorolt befolyása. Eddig csak gazdasági (vagyoni) szükségletekre utaltunk. Aki azonban egyedül ezekre és ezeknek jogkialakitó befolyására van figyelemmel — hamis képzethez jut. Mert így keletkezik a látszat, mintha az érdekek jogkialakító erejének felismerése a jogot méltóságától és fenségétől fosztaná meg. Ez a látszat azonban nyomban alaptalannak bizonyul, mihelyt észrevesszük, hogy a jog kialakulására — habár először csak a magasabb fejlődés fokán — igen sokféle olyan szellemi és erkölcsi szükséglet is irányítólag hatott, amelyek az emberek együttélését a gazdaságinál mélyebben és tartósabban képesek befolyásolni. E mellett a technika is nyilvánvalóvá teszi, hogy az életszükségletek a kultúra fejlődésére is mekkora hatást képesek gyakorolni. Hiszen egyedül ezek készítik elő a felfedező gondolat termékeny talaját, amelyben megfelelően kifejlődhetnek. Aki tudja, hogy a tudományos avagy más érdek mennyire képes az egyest maga fölé emelni és személyiségét kifejleszteni, — az nem fogja a jogot kevesebbre becsülni csupán azért, mert ezeknek az életszükségleteknek befolyása alatt áll. Újjáéledt az érdekek jogkialakító erejének felismerése a mult század második felében, amidőn a technikának és szükségleteinek a jogképződésre gyakorolt befolyását lehetetlen volt észre nem venni. Ennek az összefüggésnek felismerése a német jogtudományra csak akkor bizonyult gyümölcsözőnek, amidőn a jogtudósok az átfogó német törvényhozás hatására a mai század elején figyelmüket mindinkább az élő jog felé fordították. így bontakozott ki az érdek jogtudomány" (,,Interessenjurisprudenz'c) mozgalma, amely azt tűzte ki céljául, hogy az érdekek jogkialakító erejét a jogkutatás területén is hasznosítsa. így jutottunk el egy igen nagy, felvilágosító erejű szemponthoz. Ezen az úton az előhaladást azonban gátolta az az általános feltevés, hogy e szempont felismerésével a jog már el is érte az ,,életközelség" legnagyobb fokát. Ezért még ma sem jöttek rá, hogy távolabbi célra kell törekednünk. És pedig arra, hogy a jogtudományt is oknyomozássá emeljük. E nagy cél elérésének útján az érdek jogászat csupán egy állomást jelenthet. Eddig az állomásig is a német jogászoknak csak egy része jutott el. Lemaradt mindenekelőtt a filológiai beállítottságú jogtörténet. És éppúgy, mint azelőtt, széles területen nyomta el az okozatok felderítését és a szakszerűséget a szavak kultusza. E mellett az érdekjogászat képviselői sem tudták az érdekösszefüggéseket teljes mértékben értékelni és magukat a formalisztikus jogászi gondolkodás béklyójától véglegesen megszabadítani. Az érdekjogászat elszalasztottá az életösszefüggések felderítéséhez nélkülözhetetlen azt a szempontot, amely pedig mint szükségképpeni kiegészítés oly közel esik hozzája. Nem vette ugyanis figyelembe, hogy a jog — éppúgy, mint maga az élet — csak olyan szükségleteket elégíthet ki, amelyeknek kielégítése az