Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A "veszély" kérdése adás-vételnél a római jogban. Custodia felelősség [könyvismertetés]

121 A Deutsches Recht 45/46. számában Dr. Kari Ludwig Kempermann a „közületi segély" (Gemeinschaftshilfe) kérdéséről ír. Közületi segélynek nevezi a német törvényhozás azoknak az intézkedéseknek az összeségét, amelyek valamely gazdasági önkormányzati szerv anyagi segítségével biztosítják a háborús gazdasági okokból beszüntetett üzemeknek fenn­maradását és karbantartását. A szükséges anyagi eszközöket az érdekelt szervezetek tagjaik kereseti adójának (Gewerbesteuer) 50%-áig saját erejükből, tehát tagjaik hozzájárulásából kötelesek fedezni. Ha ezek az eszközök nem elegendőek, úgy a még szükséges anyagiakat a birodalom bocsátja rendelkezésre. A lap f. évi 1. számában Dr. Hermann Weitnauer (Berlin) az értékállandósági záradékok leépítésének a kérdésével foglalkozik. Prof. Dr. Wilhelm Herschel pedig a jogi dinamizmusnak a kamat megállapí­tásában való szerepével foglalkozik. A kamat magasságának a megállapí­tása rendszerint hosszú időre előre történik ; a gazdasági viszonyok válto­zásával a múltban megállapított kamat mérve elviselhetetlenné, „erkölcs­telenné" válik. A jog dinamizmusának a feladata az, hogy utólag az egyensúlyt ismét helyreállítsa. A cikkíró részletesen foglalkozik a kamat­leszállítás módjaival, valamint a leszállítási igény érvényesítésének lehető­ségeivel. A Rechtsspiegel der Wirtschaft 1940 december 5-i számában Dr. Matzke (Berlin) a közkereseti társaság tagjai, valamint a betéti társaság beltagjai utó- és előörököseinek jogállásával foglalkozik. Hasonlóan a K. T. rendel­kezéseihez, a németbirodalmi H. G. B. értelmében a közkereseti társaság, valamint a betéti társaság megszűnik, ha valamelyik tagja, illetőleg bel­tagja meghal, hacsak a társasági szerződés másképpen nem rendelkezik. A szerződés kétféleképpen rendelkezhetik : a) az elhunyt tag a társaságból automatikusan kiválik s a társaság nélküle tovább működik, b) az elhunyt tag helyébe örökösei lépnek. Ez utóbbi esetben, hacsak „egyszerű örökö­sökről" van szó, nem merülnek fel különösebb problémák. Több meg­oldásra váró kérdés merül fel azonban, ha az elhunyt tag elő- és utóörökö­söket rendelt. Az általános nézet az, hogy a társasági tagként az utóörökség megnyíltáig csak az előörökös léphet be, őt azután automatikusan az utó­örökös követi. A Deutsche Justiz 1940. nov. 22-i számában Amtsgerichtsrat dr. Sprey (Magdeburg) azt a nálunk is többször vitatott kérdést veti fel, hogy a szol­gálati illetményeknek, illetőleg azok engedményezhető részének előre való enged­ményezése esetén az illetményekre utólagosan vezetett foglalás az illetmények­nek lefoglalható vagy le nem foglalható részét terheli-e ? A bírói gyakorlatban újabban mutatkozó, más irányú jelenségekkel szemben véleménye az, hogy ki kell tartani a mellett az alapelv mellett, hogy az adós önkényes rendel­kezésekkel nem vonhatja el illetményeit a hitelezői elől s így az illetmények­nek előre való engedményezése vagy a fizetési előleg a harmadadós által elsősorban az illetmény le nem foglalható részének a terhére számolandó el.

Next

/
Thumbnails
Contents