Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

102 és méltánytalan helyzet állott elő. Nem változtatott ezen az a tény, hogy alperes közvetlenül az utolsó fellebbezési tárgyalás előtt a felperes ingóságait a foglalás alól feloldatta, mert a felperes alperes nagymértékű eladósodottságánál fogva a jövőben is bármikor ki lehet téve újabb zálogolásnak. Egybevetve ezt azokkal a tényekkel, hogy alperes állandóan végrehajtások alatt áll, ingatlanai védettsége töröltetett s jelenleg is árverés van kitűzve összes ingatlanaira, a tulajdonközösség fenntartása a felperes méltányos érdekeit annál is inkább sértené, mert az nyilván hátrányosabb lenne reá nézve, ha alperes jutalékának elárverezése után a sajá,t hányadrészét külön kellene áruba bocsátania, mintha az egész ingatlan értékesítése egyszerre történnék. Ilyen esetben pedig az ingatlan tulajdonközösségének árverés útján megszüntetése még erre nem alkalmas időben is kérhető. (C. 4106/1940.) — (32.) Ha a felek között eltérő megállapodás nincs, vagyis ha az egyik tulajdonostárs a másik tulajdonostárs terheit át nem vállalta, — még ha a közösség megszüntetésekor a terhek törlése szóba sem került — mindegyik volt tulajdonostárs az őt terhelő szavatosságnál fogva köteles gondoskodni arról, hogy a tulajdonközösség megszüntetése folytán volt tulajdonostársának kizárólagos tulajdonába került ingatlanrészleteket tehermentesítse az ő eszmei jutalékára bejegyzett jelzálogjogoktól. Az alperest ez alól a kötelezettsége alól nem mentesíti az a körülmény, hogy az alperes védett gazdaadós. Az ingatlan tehermentesítésére vonatkozó kötelezettség ugyanis nem szorosan vett pénzbeli szolgáltatás, mert a jelzálogos terhek törlése más módon is elérhető, mint a tartozás kifizetése által. (Te. 1930 : XXXIV. t.-c. 98. §-a és a 49.000— 1930. I. M. sz. r. 34. §-a szerinti eljárás útján.) Az alperes tehermentesítési kötelezettsége, mint az ingatlan tulajdonjogának hiánymentes szolgáltatása iránti kötelezettség teljesítése tehát nem szorosan vett pénzbeli szolgáltatásra irányuló tartozás, ennélfogva a 9900/1939. M. E. sz. r. 17. §-ának 8. pontja értelmében nem esik az idézett rendeletnek a teljesítés mértékére s a végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozó rendelkezések alá. Pénzbeli szolgáltatásra irányuló kötelezettséggé az alperes tehermentesítési kötelezettsége csak akkor válik, ha az alperes az említett módon való tehermentesítést a fellebbezési bíróság által a tehermentesítést keresztülvitelére biztosított hathavi határidőn belül nem akarja keresztülvinni. Ekkor azonban az alperes fizetési vagy letétbehelyezési kötelezettsége már ama jogellenes magatartásának következménye, hogy tehermentesítési kötelezettségének az említett és jelentősebb fizetési kötelezettséget maga után nem vonó módon történő teljesítését megtagadta. Ebben az esetben pedig fizetési kötelezettsége a felperes jogvédte érdekének tudatos és vétkes megsértéséből ered, minélfogva az az idézett rendeletszakasz 7. pontja értelmében van kivéve a rendeletben megállapított korlátozások alól. Az a körülmény sem mentesíti tehermentesítési kötelezettsége alól az alperest, hogy mint gazdaadós a törölni kért jelzálogos tartozások törlesztése tekintetében jelentős kedvezményeket élvez. Az alperes tehermentesítési kötelezettsége ugyanis független attól, milyen kedvezmények illetik az alperest, mint gazdaadóst saját hitelezőivel szemben ama tartozások törlesztése tekintetében, melyek erejéig bekebelezett jelzálogjogokat a felperesnek jutott ingatlanokról töröltetni köteles s mert a peres felek egymásközötti viszonyában az alperes gazdaadósi minőségének nincs jelentősége. Az alperes