Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

91 ben külföldi magyarországi érdekeltségének magyar állampolgárra, vagy Magyarországon székhellyel bíró jogi személyre vagy cégre való átruházása esetén az ellenértéket nem szabad a külföldi kezéhez fizetni, hanem teljesítésül a külföldi javára a Magyar Nemzeti Banknál letétbe kell helyezni. A letéttel a külföldi csak a m. kir. pénzügyminiszter engedélyével rendelkezhetik. A külföldiség fogalmát a rendelet az eddigi rendelkezésektől eltérően akként határozza meg, hogy a rendelet szempontjából külföldin a külföldi állampolgárokat kell érteni, tekintet nélkül arra, hogy hol laknak, továbbá azokat a jogi személyeket és cégeket, amelyeknek székhelye külföldön van (7. §). — Külön érdekessége a rendeletnek, hogy az l. §-ban foglalt tilalmat megszegő külföldit (külföldi állampolgárt) kihágásért büntetni rendeli (8. §). Tekintettel arra, hogy a fentebb nagyvonásokban ismertetett rendelet több olyan kérdést szabályoz, illetőleg érint, amelyek a korábbi devizajogi rendelkezésekben is szabályozást nyertek, s maga a rendelet semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a tekintetben, hogy az új jogszabály rendelkezései a korábbi devizajogi rendelkezésekkel kapcsolatban miként kezeltessenek, kívánatosnak látszik ennek a viszonynak a megvilágítása annál is inkább, mert az új jogszabály gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban — figyelemmel a korábbi devizajogi rendelkezésekre — több vitás jogi kérdés merül fel. A kérdés eldöntésénél abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az új jogszabály a korábbi devizajogi rendelkezések közül kifejezetten egyet sem helyez hatályon kívül, csupán az 1. és 3. §-aiban (külföldi magyarországi érdekeltségének külföldire való átruházása és külföldi magyarországi követelésének más külföldire vagy belföldire való engedményezése) tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az új jogszabály értelmében megkívánt pénzügyminiszteri engedélyen felül a Magyar Nemzeti Bank engedélyére akkor sincs szükség, ha az a korábbi jogszabályok értelmében szükséges lett volna. Ezekben az esetekben tehát az új jogszabály módosítja a korábbi jogszabályok rendelkezéseit, egyébként azonban — az alább tárgyalandó gyakorlati szempontok figyelembevételével is — kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a magyar devizajog korábbi rendelkezései az új jogszabály mellett változatlanul és érintetlenül érvényben maradnak még azokon a területeken is, amelyeknél az új jogszabály az egyes jogügyletek gyakorlati lebonyolításának bizonyos fázisait a korábbi rendelkezésektől eltérően szabályozta, a többi fázisra vonatkozóan azonban rendelkezést nem tartalmaz. Ennek a körülménynek a hangsúlyozása és állandó szem előtt tartása feltétlenül szükséges a külföldiség fogalmának a devizajogunk egész rendszerében ezideig alkalmazott fogalomtól eltérő meghatározása, továbbá a rendelet 4. §-ának félreértésekre alkalmat adó rendelkezése miatt. A 8290/1940. M. E. számú rendelet — amint azt a bevezető részben már említettük — külföldin a külföldi állampolgárt érti,