Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Hozzászólás a beszerzési szerződések és az árszabályozás kérdéshez

89 Fenti elvi álláspontom hangsúlyozása mellett rá kell mutatnom arra, hogy a kötések kétféle kategorizálása helyes lehet, azonban a további lehetőségek véleményem szerint gyakorlatilag nem igen adódhatnak elő. Áll ez főleg a kizárólagossági esetre, vagyis arra az esetre, amikor a szerző szerint a vevő egész időszaki szükségletét egy eladó részére köti le. Alig tudom elképzelni, hogy legyen olyan kereskedő vagy kereskedelmi vállalat, amely szükségletének beszerzését egy eladónál kösse le a nélkül, hogy kikötné magának, hogy a szükségletek ki nem elégítése esetén fedezetlen szükségletét máshol szerezhesse be. Ez olyan megkötöttséget jelentene, aminek ellenértékét az eladó aligha tudná árban vagy kötési feltételekben ellenszolgálni. Hozzászólásomnak főcélja azonban nem a rendszeri szétválasztás és jogi álláspontom eltérése volt, hanem azok a konklúziók, amelyeket szerző az árszabályozással kapcsolatban hoz létre. Szerző ugyanis — elvileg helyesen — kiindul abból, hogy az 1939 augusztus 26-i árak rögzítve lettek és ennek a rögzítésnek a fentebb említett kötésekre bizonyos kihatásai vannak. Szerző szerint akár a fix mennyiség, akár az idényszükséglet lekötése mellett a kötés beteljesülése után az eladó rosszabb, a vevő előnyösebb helyzetbe kerül. Szerinte a lejárt kötés ellenére a vevő lehívhatja szükségletét újból és eladó köteles a lehívásnak teljesen azonos feltételek mellett eleget tenni. Jogi szempontból a kötés megszűnte folytán nem tudok rekonstruálni olyan helyzetet, amely az eladót kötelezné a szükséglet kielégítésére. Ez még elképzelhető teljesen kötött termelési ágaknál, de a kereskedelemnek szabad részében nem. A korlátozás csak annyiban mutatkozik, hogyha az eladó vállalja a szállítást, úgy elvben az eredeti feltételektől nem térhet el. Nincs azonban jelenleg olyan kényszerítő kormányhatósági rendszabály, amely az eladót a már lejárt kötésen túlmenően is akár fix mennyiség leszállítására kötelezné, akár kényszerítené, hogy az áruból a kötés szerinti szükségletet fedezze. Utóbbinak akadálya az is, hogy a beszerzési lehetőségek nehezebbek, tehát a legtöbb esetben az eladónak nincs is módjában a vevő teljes szükségletét kielégíteni. Árufelhalmozásról nem lehet szó csak azért, mert X vevőt nem látja el, ha egyébként az eladó bizonyítani tudja, hogy Y és Z vevőket ellátja. De nem osztom szerzőnek az árszabályozással kapcsolatos okfejtését sem, amikor t. i. azt állítja, hogy kötés hiányában is kis mennyiségben ugyanolyan áron vásárolhat a vevő, mint az 1939 augusztus 26-a előtti kötés alapján. Köztudomású, hogy az elmúlt év május havában a kormány a forgalmi adó összegét felemelte. A forgalmi adó százalékos emelésének megfelelő összegekkel az érdekelt árucikkek árát fel lehet emelni. Ennyivel tehát már hátrányosabb helyzetbe kerül a vevő. De ezen túlmenően minden cikk ára az árkormánybiztos hozzájárulásával és beleegyezésével emelhető. Gyakorlatilag a kormánybiztos az árucikkek nagyrészénél az árfelemelést engedélyezte. Vannak bizo-