Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az átengedésre kötelezettek kártalanítása a kishaszonbérleti törvényjavaslatban

63 kai kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó 1300/1932. P. M. sz. rendeletnek a hatályát. A kárpátaljai területre ugyanezeket a jogszabályokat a 3600/1939. M. E. sz. rendelet terjesztette ki. A bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamatra és az Országos Hitelügyi Tanácsra vonatkozó egyes rendelkezések hatályát a 9870/1938. M. E. sz. rendelet terjesztette ki a felvidéki területre. A rendelet szerint a visszacsatolt területen az 1938. december 31-ig lejárt kamatok mértéke és kiszámításának módja tekintetében továbbra is azok a jogszabályok irányadók, amelyek ott 1938 november 2-án érvényben voltak. Az 1938 december 31 után lejáró kamatok mértéke és kiszámításának módja tekintetében azonban a visszacsatolt területen is alkalmazni kell a 180/1932. M. E. sz. rendelettel módosított 5610/1931. M. E. sz. rendelet ama rendelkezéseit, amelyek szerint az Országos Hitelügyi Tanács megállapíthatja a bírói úton érvényesíthető kamat legmagasabb mértékét általában és a pénzintézetek egyes csoportjaira, valamint az ügyletek különböző fajaira is. Ehhez képest a visszacsatolt területen is irányadó a Hitelügyi Tanácsnak 1935 szeptember 1. óta érvényben lévő határozata, amelyet a 8200/ 1935. M. E. sz. rendelet tett közzé, s amely a bírói úton érvényesíthető kamatok legmagasabb mértékét általában évi 714%-ban, a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó pénzintézetek kölcsönügyletei után évi 7%-ban, a pénzintézetek részéről leszámításra benyújtott váltók után pedig ennél alacsonyabban állapította meg, különbözőképen aszerint, hogy a leszámítoló pénzintézet milyen kategóriába tartozik; másfelöl a határozat megállapítja, hogy az egyes pénzintézeti kategóriák a náluk elhelyezett betétek után legfeljebb milyen nagyságú kamatot fizethetnek. A biztosítási szerződéseken alapuló jogviszonyokra és a biztosítási magánvállalatok állami felügyeletére vonatkozólag a visszacsatolt felvidéki területre nézve a 9000/1938. M. E. sz. rendelet, a Kárpátaljára nézve a 6560/1939. M. E. sz. rendelet tartalmaz lényegileg hasonló szabályozást. Azok a biztosító magánvállalatok, amelyek a visszacsatolt területeken a visszacsatolás előtt már működtek, működésüket folytathatják, de új biztosítási szerződéseket nem köthetnek. E magánvállalatok ideiglenes működésére és az állami felügyeletre a magyar jogszabályok alkalmazandók. Ugyanígy a biztosítási ügynökökre is. A visszatért Kárpátalján a fizetési forgalmat a 3670/1939. M. E. sz. rendelet szabályozta, kimondván, hogy a belföldi fizetési forgalomban az átszámítási árfolyam 100 P = 700 cseh-szlovák korona, illetve 100 oseh-szlovák korona = 14.28 pengő. (Hasonló rendelkezést tartalmaz a fizetési forgalomnak a visszacsatolt felvidéki területen való szabályozásáról szóló 7210/1938. M. E. sz. rendelet. Mindkét rendelet ma is hatályban van.) A 6320/1939. M. E. sz. rendelet a kárpátaljai területre is kiterjesztette mindazokat a devizarendelkezéseket, amelyeket a visszacsatolt felvidéki területen még a 8220/1938. M. E. sz. rendelet léptetett életbe. Ezenkívül kiterjesztette az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló 410/1932. M. E. sz. rendelet hatályát is, amelyet a visszacsatolt Felvidéken a 9230/1938. M. E. sz. rendelet léptetett életbe. A rendelet továbbá a külföldi fizetőeszközök és külföldi követelések bejelentése, beszolgáltatása, valamint az aranykészletek bejelentése tárgyában lényegileg hasonló módon intézkedett, mint a 8220/1938. M. E. sz. rendelet a felvidéki területre vonatkozóan. A 6620/1939. M. E. sz. rendelet a cseh-morva, ill. a szlovák viszonylatban fennálló követe-