Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

616 Közúti Vasút az alperesnek kereskedelmi vállalata. E vállalat alkalmazottjai tehát oly szerződéses magánalkalmazottak, akik­nek szolgálati viszonyait az 1914 : XVII. t.-c. és annak 55. §-a alapján megalkotott szolgálati szabályzat szerződés jellegével sza­bályozza. A Kassa törvényhatósági város által kezelt és így, mint a rendelet 28. §-ában említett vállalat alkalmazásában állott felperesre e szerint a rendeletnek a szerződéses közszolgálati alkal­mazottakra vonatkozó rendelkezései — tehát ezek szolgálati viszonyának megszűnésére vonatkozó intézkedése is — alkal­mazandó. A szolgálati viszony megszűnése kérdésében pedig a rendelet 22. §-ában a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken cseh-szlovák közszolgálatban állott szerződéses alkal­mazottak tekintetében azt a kifejezett rendelkezést tartalmazza, hogy ezek szolgálati viszonya az 1938. évi november hó 2. napján megszűnt. (C. II. 2686/1940.) Alperes a felperes szolgálati viszonyát 3 havi felmondással 1938. évi december hó 31. napjára oly idő­pontra szüntette meg, amikor már csak 57 nap hiányzott a fel­peres nyugdíjjogosultságának megszerzéséhez. A szolgálati jog­viszonynak megszüntetése tehát a felperest megillető nyugdíj­igény elérésének küszöbén történt. A kir. Kúriának 964. sz. elvi határozata szerint, ha a munkaadónak nincs érdemleges, méltány­lást érdemlő oka arra, hogy az alkalmazottat közvetlenül a nyugdíj­jogosultság megszerzése előtt bocsássa el a szolgálatból, a felmondás jogával való élés a joggal való visszaéléssel azonos hatályú. Az al­peres ilyen érdemleges méltányos okként az 1938 május 29-én életbelépett 1938 : XV. t.-c.-re hivatkozott. Ez a hivatkozás azonban az alperes eljárását nem igazolja. (C. II. 2952/1940.) A törvényes felmondási időre járó illetmény az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a értelmében, a csődtömeg ellen megítélt perköltség pedig az 1881 : XVII. t.-c. 48. §-ának 1. pontja értel­mében tömegtartozás, amelyek a 45. számú jogegységi döntvény értelmében a hivatkozott törvény 50. §-ának korlátai között elé­gítendők ki, a hátralékos fizetés címén megítélt összeg pedig a Cs. t. 60. §-a szerint első osztályú követelés. (C. II. 3130/1940.) A bányatörvény 187. §-a a bánya vállalkozójának a bányatörvény megtartásáért a bányahatóságokkal szemben fennálló felelősségét állapítja meg a bánya haszonbérbeadása esetén is. E rendelkezés szövegéből nyilvánvaló, hogy ez a felelősség a törvény által a bányavállalkozókra ruházott ama kötelezettségekre vonatkozik, amelyeknek betartása felett a felügyeletet a törvény 220. §-a a bányahatóságokra ruházza. A bányaalkalmazottak által a bánya haszonbérlőivel kötött szolgálati * szerződés alapján támasztható magánjogi igények elbírálása azonban nem tartozik a bánya­hatóságok hatáskörébe, ezekre az igényekre tehát a bányavállal­kozónak a törvény 187. §-ában megállapított felelőssége nem ter­jed ki. A törvény 206. §-a pedig nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy a bányatulajdonos felelős a bánya haszonbérlőjével szemben a szolgálati viszonyból keletkezett tartozásokért. Egyébként is

Next

/
Thumbnails
Contents