Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

610 sáról és különösen a próbára kötött vétel tiszta jogi minősítését tartja szerencsésnek (1408. §.). Megemlíti, hogy a kereskedelmi társaságok szabályozása hiányzik a javaslatból, de a magánjogi társaság szabályozása mégis inkább kapitalisztikus, mint személyi jellegű. A svájci társasági jog több szabadságot enged, kevesebb a kényszerítő szabály. Megemlíti még Fehr, hogy a kereskedelmi t&r*. ciSci^on kívül ? más a kereskedelmi élethez szorosabban kapcsolódó jelenségek is a kereskedelmi törvény szabályozására vannak utalva. Ebben a körben említi az árurészlet-ügyletet is'. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy bár az 1939 : XII. t.-c-nek a törvénykönyvbe felvétele alkalmas lenne a szociális tartalom gazdagítására, ennek ellene szól, hogy a törvény hatálya alá csupán az eladó részéről kereskedelmi ügyletnek minősülő ügyletek esnek. A gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó rendelkezéssel állítja párhuzamba Hedemann a jogfejlődéstani jelentőség szempontjából a veszélyközösségre vonatkozó 1749. §-t, amely a feláldozás gondolatánál fogva szinte kinő a magánjog világából. 5. Az Öröklési jog körében Fehr tetszését különösen az általános szabályok nyerték meg (1765—1780. §.). Jó gondolat és a rendszer szempontjából szerencsés megoldás volt az öröklésjogi részletkérdéseket uraló fontos alapgondolatokat előrebocsátani. E rendelkezések sorát még ki is bővítené a 2051. §. 1. bekezdésével, nem véve észre, hogy az, ami az említett bekezdésből az általános szabályok körébe tartozik, már az 1765. §. 1. bekezdésében ki van mondva. Nem meglepő, hogy Domke az ági öröklés nálunk régóta fennálló intézményében új, korszerű alakulatot lát. (1795. és köv. §.) Az özvegy öröklés jogi jogállását Hedemann minden szempontot kielégítően meg nem oldható kérdések körébe utalja, Fehr azonban az özvegyi jog szabályozását érdekesnek találva, azt részletesen ismerteti, a nélkül, hogy kritikai megjegyzéssel kísérné. Ugyancsak Fehr annál élesebben fordul viszont szembe a végrendelet alaki kellékeit meghatározó rendelkezésekkel. (1829— 1872. §.) A túlzott finomságokig kidolgozott végrendeleti típusok szabályozásával szerinte a javaslat hűtlen lett egyik fontos vezérgondolatához, a népszerűségre törekvéshez. Azt jósolja, hogy ez a rendszer sohasem lesz népszerű és legfeljebb az ügyvédekben kelthet örömet, nem a népben. Fehrnek ezt az álláspontját annak folytán, hogy a végrendelet szabályozását a javaslat túlnyomórészben a fennálló jogból vette át, nem a jövő fogja igazolni, hanem inkább az eddigi tapasztalat igazolta. Igaz, hogy formák sokféle változata inkább megkönnyíti a helyzetet, mert mindenki a neki leginkább alkalmas formát választhatja, a sok típus mégis zavarólag hat. Egyáltalán nincs kizárva, hogy a Fehr által felismert okra vezethető vissza, hogy népünk körében annyira ritka a végrendelet-alkotás. Ennek azután megvan az a további következménye, hogy nem kerül napvilágra,