Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

608 amely haladást jelent és hidat épít 12 év idején át a mai kor szelleme felé. A megtámadás egyes előfeltételeinek elengedését az említett jognyilatkozatok esetében Fiad is kiemeli. Ugyancsak Fiad az akarat szabadságának védelmében túlságosan messzemenőnek látja az 1006. §. 2. bekezdését. Szerinte a harmadik személytől származó csalárd megtévesztésért, vagy fenyegetésért a megtévesztett vagy fenyegetett ellenfelét nem lehet felelőssé tenni, ha a harmadik tényéről nem tudott, ha ez csak gondatlanságának tulajdonítható is. Ezzel szemben meg kell jegyeznem, hogy vétlen nem tudás esetében csupán ingyenes előny vagy aránytalan nyereség esetében lévén megtámadás, az észrevétel nyilván elsősorban a gondatlan nem tudásnak, mint megtámadási alapnak szól. A méltányos kiegyenlítést azonban erre az esetre az imént túlságosan komplikáltnak bemutatott 1008. §. 1. bekezdése kell, hogy nyújtsa. E szerint az a fél, akit vétkesség nem terhel, a megtámadótól, még ha ez vétlen is, követelheti a negatív interessé megtérítését. A kérdés most már az, vájjon a bekezdés alkalmazása szempontjából terheli-e vétkesség azt, aki a harmadik személy cselekményéről tudhatott volna, de nem tudott. A Tj. indokolása (III. k. 41. 1.) világosan úgy dönti el a kérdést, hogy csak az a fél tarthat számot a negatív interessé megtérítésére, aki nem is tudhatott a harmadik cselekményéről. Nézetem szerint azonban a rendelkezés azt az értelmezést is megtűri, hogy a vétkességnek a megtámadási ok előidézésében kell a másik felet terhelni ; ilyen vétkesség pedig a tárgyalt esetben nem állapítható meg. Fiad szempontját tehát a szöveg módosítása nélkül is kielégítheti a gyakorlat. Ha az 1008. §. átdolgozására sor kerül, a harmadik közrehatásának esetéről kifejezett rendelkezés felvételét helyénvalónak tartom. A megtámadás jogának gyakorlására irányuló szándék előzetes közléséről, valamint a megtámadás kifogás útján érvényesítéséről szóló 1017. és 1018. §. Fiad szerint felesleges. A képviselet körében a képviselő vétkességéért a képviselő felelősségét megállapító szabályt (1022. §.) ugyancsak Fiad helyesnek és a német bírói gyakorlattal egyezőnek mondja. E szabály a kiskorúak és gondnokoltak törvényes képviselőire vonatkozó helyes kivétellel együtt olyan, amelyet kívánatos a törvényben kimondani. Helyesléssel veszi tudomásul az indirekt képviselet esetére szóló, a kereskedelmi jogi bizomány szabályának átültetését jelentő 1023. §-t. Behatóan foglalkozik a meghatalmazás-adásra irányuló akarat hiányának esetére szóló szabállyal (1028. §.). Kifejti, hogy azzal az állásponttal szemben, amely szerint a meghatalmazó ügylet sikeres megtámadása következtében az álképviselet esetére szóló szabályoknak kell alkalmazásra kerülniök, a német irodalomban is érvényesül az az ellenvetés, hogy a meghatalmazás megtámadása nem lehet más, mint a meghatalmazott által kötött ügylet megtámadása. Elvben a javaslat ezt az utóbbi elvi kiindulási pontot teszi magáévá. Kérdésesnek látja azonban, vájjon a