Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 10. szám - A magánjog egységesítése
599 évi javaslat egészében az akkori, sőt mondhatjuk, a mai szokásjognak a megrögzítését foglalja magában. Megadja így azt a jogbiztonságot, amit az írott jog hívei, a ,,legisták" követelnek, — nagy előnye, hogy nem hoz magával merőben újszerű és egyebünnen recipiált joganyagot, amint azt az Országbírói Értekezletnek kénytelen-kelletlen meg kellett tennie és hogy a magyar magánjog ma már nem az a csonka és egész jogterületekről hallgató fogyatékos rendszer, mint amilyen a jogfolytonosság helyreállításának kritikus pillanatában volt, hanem az azóta felvirágzott jogtudomány eredményei és a magyar legfelsőbb bíróságnak szinte heroikus erőfeszítései révén sokszorosan gazdagabb, differenciáltabb és fejlettebb intézmény világ, mint a már csak foszlányokban fennálló Optk. A két külön jogterület közötti különbségek az idők rendén amúgyis igen nagy részben kiegyenlítődtek, s nagyobb ellentétek csak a családi jog és az öröklési jog intézményeinek szabályozásában állanak még fenn, de itt is bizonyos, hogy az erdélyi részek lakosságának lelki habitusához és gondol kodásmódjához sokkal közelebb áll az Optk.-nél a magyar jog érzésbeli és szellemvilága. Erre való tekintettel a ,,miként "-nek az 1928. évi kódex-javaslaton szükségesként mutatkozó ,,módozatok'f-nak megállapítása nehézségeket alig okozhat. És még egy történelmi mozzanatot lehet a jogegységesítés javasolt formája mellett felsorakoztatnunk. A XV. század végén és a XVI.-nak elején élte át hazai jogrendszerünk egyik legválságosabb korszakát. A teljes jogbizonytalanság a jogrend reorganizálását égető szükséggé tette — ám minden erre irányuló törekvés kudarcba fulladt. A feladat mégis megoldódott. Megoldotta azt a Tripartitum, mint nem is hivatalos, hanem merőben magánjellegű munkálat s az azóta letelt évszázadok rendén alapkútfőjévé vált az egész magyar jogrendszernek s megalkotta azt a szellemi központot, mely súlyos állami és társadalmi megpróbáltatások között a nemzetben a gondolkodás egységének és homogenitásának egyik legmegvívhatatlanabb védbástyájául szolgált. Valami hasonló hivatást és szerepet töltött be az Országbírói Értekezlet is és a történetnek ezt a már megismétlődött ujjmutatását a ma szőnyegre került jogegységesítési probléma megoldásánál nagy sikerrel lehetne értékesíteni. Kolosváry Bálint