Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A magánjog egységesítése

596 oly gyorsan — és igen helyesen — el is vetette s nem valószínű, hogy annak prozelitákat lehetne szerezni. Az erdélyi jogászi szakkörök véleménye tudomásunk szerint még sehol sem jutott formai kifejezésre, bár a „visszatértek" állásfoglalása nagy súllyal esnék a mérleg serpenyőjébe — hiszen elsősorban róluk volna szó. Magános véleménynyilvánításokról, sőt ellentétekről tudunk ugyan és így, ha megkísértjük az ,,erdélyi álláspontot" röviden mégis jelezni, inkább csak a valószínűsítés alapjára és az erdélyi jogász-közéletben szerzett évtizedes tapasztalatokra lehet helyezkednünk, semmint kétséget kizáró és bizonyos támaszpontokra. Az erdélyi jogásztársadalom és a jogkereső nagyközönség igen élesen és kifejezetten „legista" és az írott jog rendszeréhez nagyon hozzászokott. Ilyen irányú ideológiájában az elmúlt 22 év tanúságai csak megerősíthették. Ezek a tanúságok t. i. arra utalnak, hogy teljes jogbizonyosságot az írott törvények sem teremthetnek adott esetben és ott, ahol a törvények alkalmazása önkényesen és legtöbbször politikai szempontok szerint történik. A többé-kevésbbé határozatlanabb és szétfolyóbb szokásjog tehát, természete szerint is, a visszaélésekben nyilvánuló jogalkalmazással szemben távolról sem adhat annyi védelmet, mint az írott törvény. És ha hasonló veszély ma már nem is forog fenn, semmi kifogásolni való nincsen azon, hogy a hosszú idő óta az írott jog legalább látszólag szilárd keretei között élő társadalom az ő vélt bástyái közül az íratlan jog nyilt mezejére kivonulni nem hajlandó. Az erdélyiek egyébként szívvel és lélekkel hívei és követelői a jog egységesítésének, de annak módozata tekintetében — úgy vélem — a kényelmesebb úton szeretnének előrehaladni. Vagyis : a jogegységesítés feltétlenül szükséges és kívánatos ; megvalósításának egyetlen módja a kodifikáció. Addig is pedig, amíg az egységes magánjogi kódex el nem készül: quieta non movere — maradjon minden úgy, amint van s viruljon hatályában tovább a régi alapkútfő, az Optk. Magam az „erdélyi" jogászok közé számítom (ezt talán indokolnom sem szükséges), de ezzel a megoldással, mely nem jelent mást, mint a problémának ad calendas Grecas való félretolását : egyetérteni nem tudnék. Az egységes magyar magánjogi törvénykönyv megalkotásához kötni a magánjogi jogegységesítés műveletének véghezvitelét : nem lehet. A mai rendkívüli politikai — gazdasági — és nemzetközi viszonyok forrongó állapotában nincs az a törvényhozás, melynek ideje, módja és lelki adottsága lehetne ahhoz a csendben folyó, meggondolt és rögtönzésektől mentes munkához, amit egy talán évszázadra szóló kodifikatórius mű létrehozása megkövetel. Más utat és lehetőségeket kell keresni, melyeken át a cél sokkal gyorsabban, talán pár hónapon belül, elérhetőnek látszik — és e mellett az írott jog biztosságához és egységességéhez is elvezet.