Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A részvényjogi reform erkölcsi elvei

557 nehrnen hiesse sie vernichten, ebenso als wollte man bei der G. m. b. H. die Haftungsbeschránkung beseitigen" (Die Emeuerung des deutschen Aktienrechts, 1935. 8. I.). Azok pedig, akik azt hiszik, hogy a vinkulált névre szóló részvények behozatala esetén pontosan megállapíthatják a részvényesek személyét és a részvénytársaság jellegét, — nem gondolnak arra, hogy egy ilyen, a részvénytársaságot megsemmisítő ,,reform" esetében nem mindig fog a valódi részvénytulajdonos jelentkezni. 2. Ha a részvénytársaság lényege változatlan is maradt, nem lehet ugyanezt elmondani struktúrájáról. Közismert dolog, hogy a valóságos részvénytársaság eltávozott a rész vény jog szabályai alól, mert közben megváltozott a struktúrája. A Kereskedelmi Törvény által szem előtt tartott önálló részvénytársaságok a koncentrációs mozgalom folytán a nagyobb részvénytársaságkonglomerátumoknak függvényei lettek. A részvényesek közötti egyenlőség csak a papíron van meg. Mert élesen elkülönültek egymástól érdekeikben, beállítottságukban és hatalmi helyzetükben a vállalkozó és állandó nagyrészvényesek a tisztán tőkét adó és változó kisrészvényesektől. t)e hiába keressük az életben azt a demokráciát, amelyre a törvény a részvénytársaság alkotmányát felépítette. Mert valóságos „rendszerek" alakultak ki, amelyek félretolva az egyenlőség és többség elvét, lehetővé tették a felelősség és kockázat nélküli korlátlan uralmát. Az erkölcsi rend alaptörvénye az igazság. Az igazság nem tűrheti, hogy a részvényjog akkor is változatlan maradjon, midőn a szabályozott jogintézmény már teljesen átalakult. A reform legáltalánosabb erkölcsi alapját tehát helyesen jelöljük ki, ha megállapítjuk, hogy amikor a jogszabály papiroson marad és a jogintézmény kisiklik az erkölcsi elvek uralma alatt álló jogi szabályozás alól, — a reform az erkölcsi rend követelményévé is válik. 3. A részvénytársaság struktúrájának változásával logikusan függnek össze azok a hatalmi eltolódások, amelyeket a rt. különböző szerveinél észlelhetünk. Szemben a törvény elképzelésével a közgyűlés legtöbbször formai játék, az igazgatóság előkelő és befolyásos urak gyülekezete, amely az ügyeket állandóan nem is intézheti, a felügyelőbizottság funkciója pedig sokszor kimerül abban, hogy tagjai évenként egyszer aláírják a mérleget, sőt azt a jelentést is, amelyet megható figyelmességből a társaság tisztviselői készítettek előre el. Ezekkel szemben a társaság ügyeit a valóságban a törvény által nem is ismert vezérigazgató intézi, aki a rendelkezésére bocsátott bankszavazatok segítségével majorizál a közgyűlésen és kinevezi ott az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjait. Ezzel a metamorfózissal szemben a reformnak csak az lehet a feladata, hogy vegye tudomásul a tényleges helyzetet, de egyben részesítse azt kellő jogászi értékelésben is ! Ezt a magatartást az erkölcsi elvek is megkövetelik. Hiszen az felel meg az