Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A társasági szerződéssel összefüggő egyes kérdések a korlátolt felelősségű társaságnál

541 kor az ellenjegyző ügyvéd maga is szerződő fél, mert ilyenkor a saját érdekében is súlyt fog helyezni arra, hogy a felek személye és a társasággal szemben vállalt kötelezettségük pontosan és a valóságnak megfelelően állapíttassék meg. Figyelembe vette végül a bíróság szóbanforgó döntésénél a törvény indokolásában kihangsúlyozott azt a szempontot is, hogy az ügyvédi ellenjegyzés megengedése által a törvényhozó a szerződő feleket felesleges költségtől akarta megóvni, már pedig ha a társasági szerződés létesítéséhez a szerződő félként szereplő ügyvéden kívül még egy további ügyvéd közreműködését is igénybe kell venni, úgy ez a szerződő feleknek indokolatlan és elkerülhető költséget okozna. 2. Az 1930.-V. tc. 2. §-ának ismertetett rendelkezésével összefüggő további kérdés volt az is, hogy amikor a korlátolt felelősségű társaság megalakulásakor a tagok között házastársak is szerepelnek, a társasági szerződés ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban is érvényesen létrejöhet-e avagy ilyen esetben a szerződés érvényességéhez feltétlenül közokirat szükséges. Az a tény, hogy a törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely a házastársakat az általános rendelkezés alól kivenné, arra enged következtetni, hogy a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzés mellett érvényesen létrejöhet akkor is, ha a szerződő felek között házastársak szerepelnek. Ezt az álláspontot alátámasztotta az a további tény is, hogy a bírói gyakorlat a közkereseti társaság bejegyzésénél a házastársaktól közjegyzői okiratot nem kíván. A budapesti kir. ítélőtábla egy 1932. év folyamán hozott elvi határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy amikor a szerződő felek között házastársak is vannak, a korlátolt felelősségű társaság létesítése tárgyában keletkezett szerződés csak akkor érvényes, ha azt közokiratba foglalják. A kir. ítélőtábla a határozat indokolása szerint abból indult ki, hogy az 1930:V. tc. 2. §-a, amidőn a korlátolt felelősségű társasági szerződés érvényességéhez közokiratot vagy valamennyi tag aláírásával ellátott és bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratot követel, csak a szerződés tárgyára figyelemmel állapítja meg azt, hogy a bejegyzéshez milyen okirat bemutatása szükséges, de nem érinti az 1886. évi VII. tc. 21. §-ának ama rendelkezését, amely arról intézkedik, hogy milyen okirattal történhetik a bizonyítás, ha a szerződő felek házastársak vagy jegyesek. A kir. ítélőtábla felfogása szerint ugyanis az a törvényes szabály, amely az ügylet tárgya szerint állapítja meg, hogy a bizonyítás miyen okirattal történhetik, kifejezett rendelkezés híján nem érinti annak az előző törvényes rendelkezésnek hatályát, amely a szerződő személyek szerint állít fel szabályokat, mert a szabályozás köre nem azonos. Érdekes az indokolás további része is, amelyet szószerint ismertetünk: „Alaptalan az az érvelés, hogy mert a cégbíróságok a közkereseti társaság bejegyzésénél nem követelnek a házastársaktól közjegyzői okiratot, annak ebben az esetben sincs helye. Ennek a felhívott bírói gyakorlatnak ugyanis az az oka,