Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - Az erdélyi román bankjog

516 kikötés esetén ugyancsak elengedi a váltónak elfogadás végetti bemutatását, illetőleg az óvást. Az elfogadás hiánya miatti fizetési visszkeresetet — a román váltójog szerint u. i. az elfogadás hiánya miatt mindjárt fizetési visszkeresetnek van helye — csak a váltó lejárata után lehet érvényesíteni. — A rendelkezések ellenére felvett óvás költsége a váltókötelezetteket nem terheli, kivéve ha a kötelezettek között külföldi is van. Közalkalmazottak és nyugdíjasok kirendelése a katonai közigazgatás szerveihez. Az illetékes miniszter a m. kir. honvédség által birtokba vett területeken működő katonai közigazgatás szerveihez, valamint a katonai közigazgatás alá tartozó polgári közigazgatási, igazságügyi és üzemi szervekhez szolgálattételre kirendelheti a főfelügyelete alá tartozó tényleges szolgálatban álló, valamint a 70. életévet még be nem töltött, nyugállományba helyezett állami, vagy önkormányzati alkalmazottakat. Az illetők beleegyezésével közszolgálatban nem álló személyt is ki lehet rendelni (5870/1940. M. E. sz. rendelet, Bp. K. 1940. s>zept. 3.). A rendelet részletesen szabályozza a kirendelt alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeit is. A fizetési forgalmat szabályozza a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken a 6180/1940. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1940. szept. 17.). A rendelet a belföldi fizetési forgalomban a pengő és a leu közötti átszámítási árfolyamát a következőképpen állapítja meg: 1 pengő = 30 leu, illőteleg 100 leu = 3.33% pengő, Ezen az árfolyamon váltja át a Nemzeti Bank is a leura szóló bankjegyeket és érméket pengőre. Leura szóló fizetési eszközöket a pénzügyminiszter további rendelkezéséig a visszacsatolt területre bárhonnan bevinni tilos. A Magyar Nemzeti Bank e tilalom alól felmentést adhat. A Román Nemzeti Banknak a visszacsatolt területeken lévő vagyonát a Magyar Nemzeti Bank kezeli külön vagyontömegként; a váltókon alapuló és más követeléseket beszedheti, a kötelezettségeket teljesítheti. Adóügyek A földbirtokpolitikai célokra (1936 : XXVII. tc.) megszerzett ingatlanok földadóját — a 35.000/1940. E. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940. szept. 13.) szerint -— a régi tulajdonos mindaddig köteles fizetni, amíg az ingatlan tulajdonát az állam, vagy az Országos Földhitelintézet, mint a telepítési alap vagyonkezelője, meg nem szerzi. Ettől az időponttól kezdve az ingatlan földadóját az állam, illetve az Orsáágos Földhitelintézet a telepítési alap terhére fizeti, amíg a földhöz juttatott adásvételi szerződés alapján az ingatlan birtokába nem lép. Ettől kezdve a juttatott köteles a földadót fizetni. Ha ez meghal, vagy őt a hatóság az ingatlanból kimozdítja, a nélkül, hogy a helyébe mást helyezne, az ingatlan földadóját ismét az állam, illetve az Országos Földhitelintézet fizeti, amíg az ingatlan birtokába más juttatott nem lép. A szegények részére kiállított, a rendeletben felsorolt bizonyítványok részére okirati illetékmentességet engedélyez a 129.129/1940. P. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940. szept. 14.). A rendelet alkalmazása szempontjából azt kell szegénynek tekinteni, aki hat hónapnál nem régebbi hatósági vagyoni (szegénységi) bizonyítvánnyal iga-zolja, hogy nincs több jövedelme, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám. A beruházási és a kincstári pótlék kivetése. A Budapesti Közlöny folyó évi szeptember hó 1-i száma közli a pénzügyminiszternek 128.100/1940.