Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A váltójóg Erdélyben

502 évek óta készen is állanak. Már a második, hágai államértekezleten (1912) létrejött Egyezmény alapján is készült magyar váltójogi törvényjavaslat, amelyet 1914-ben az országgyűlés mindkét háza el is fogadott, a szentesítés azonban a közben kitört világháború miatt elmaradt.) Figyelemmel arra, hogy a visszacsatolt erdélyi területeken előreláthatólag bizonyos ideig a román váltójog hatályban marad, az alábbiakban összefoglaljuk az Erdélyben is hatályos román váltótörvénynek a magyar váltójogtól való lényegesebb eltéréseit, elsősorban gyakorlati célokat tartva szem előtt. I. A váltó kibocsátása és alakja. — A román váltótörvény (R. Vt.) nem intézkedik a váltóképességről, amelynek szabályozását a genfi egyezmény az egyes államok szabad belátására bízta. Így tehát a román jogban a váltóképesség azonos az általános magánjogi cselekvő-, illetőleg jogképességgel. A váltó alkatelemeit felsoroló 1. § szerint az idegen váltónak azokat az alkatelemeket kell tartalmaznia, amelyeket a magyar váltótörvény (M. Vt.) 3. §-a „lényeges kellékek"-nek nevez. A R. Vt. azonban az alkotórészek mindegyikét nem tartja mellőzhetetlennek, mert a 2. § a váltó érvényét vélelmek segítségével három alkotórész (lejárat, fizetési és kiállítási hely) hiánya ellenére is fenntartja; nevezetesen a lejárat nélküli váltót látra szóló váltónak nyilvánítja, míg külön megjelölés hiányában az intézvényezett neve mellett kitett helyet a fizetés, a kibocsátó neve mellett megjelölt helyet a kiállítás helyének minősíti. — A váltó harmadik személy számlájára is intézvényezhető („bizományi váltó"). A M. Vt. (24. és 43. §$) szerint telepes kijelölése csak az intézvényezett lakóhelyétől különböző helyen fizetendő (telepített) váltón történhetik, ezzel szemben a R. Vt. bármily váltón, tehát az intézvényezett lakhelyén fizetendőnél is, megengedi (4. §) oly harmadik személy megnevezését, akinél a váltó fizetés végett bemutatandó, a nélkül, hogy ehhez a kijelöléshez bármily különleges jogi hatást fűzne. (A M. Vt. szerint telepes kijelölése esetén a fizetés körüli cselekmények csak a telepen a telepesnél teljesítendők!) Ha a kibocsátó telepítette a váltót, de a telepest nem nevezte meg, az intézvényezett jogosult ezt megnevezni elfogadás alkalmával. Ha a váltó az intézvényezett lakhelyén fizetendő, ez az elfogadásban megjelölhet más helybeli címet is, ahol a fizetés teljesítendő. (R. Vt. 30. §, amelynek helyes értelme szerint az elfogadó nyilván nemcsak más címet, de fizetési megbízottat is megjelölhet.) A M. Vt. szerint (3. § 2. pont) a váltóban a kamat (összegen felüli járulékok) kikötése nemlétezőnek tekintendő. A R. Vt. 5. §-a szerint a látra vagy lát után bizonyos időre fizetendő váltóban a kibocsátó kamatot köthet ki. A kamatlábat a váltóban kell megjelölni, különben a kikötés nem írottnak tekintendő. Ha más nap nincs megjelölve, a kamat a váltó kibocsátásának napjától jár. Minden váltó-aláírásnak tartalmaznia kell a váltókötelezett családi és keresztnevét vagy cégét. A keresztnév meg lehet mégis jelölve rövidített alakban vagy csak kezdőbetűvel. (R. Vt. 8. §.) A kézjeggyel történt aláírás csak akkor érvényes, ha az hiteles vagy közjegyzői alakban történik (R.