Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Az iparjogosítvány elnyerésének újabb szabályai

391 Dr. Schneller György: A pénztartozások értékáliandósági záradéka. Bp. 1939. 207 o. Tébe könyvtár 97. sz. — A Magyar Jogászegylet 1937-ben pályadíjat tűzött ki oly miire, amelynek a tárgya: Az aranyzáradék és egyéb értékállandóságot célzó gazdasági és jogi jelentősége. A pályázatra beérkezett összesen kilenc mü közül az első díjat dr. Schneller György ügyvéd nyerte, akinek munkájáról a bírálóbizottság megállapítottja, hogy konyhaiakban való megjelenése esetén szakirodalmunk komoly gazdagodását fogja jelenteni. Némi módosítással ez a pályamunka jelent meg a Tébe kiadásában. A szerző az L fejezetben közgazdasági alapon vizsgálja a pénz értékét befolyásoló tényezőket, a pénz értékmérő szerepében beállott válság okait, a válság megoldására irányuló kísérleteket, majd rátér a válság által felvetett jogi kérdésekre (valorizáció, értékállandóság, devalorizáció). A válság okát végső sorban a bizalmi válságban látja, amely az TJ. S. A. és Franciaország szerencsétlen aranyakkumulációs politikájához s az arany fixnek hitt helyzetének megrendüléséhez vezetett. Az arany helyébe fix pont gyanánt a nemzetközi vásárlóeröparitás lépett, amelyet az U. S. A. az 1933. évi, Anglia pedig már az 1931. évi pénzreformmal valutájának alapjává tett. A II. fejezet az értékzáradékok (mögöttes számolók) különböző fajaival (arany, idegen valuta, index, búza) foglalkozik. Az értékállandósági kikötések típusát az aranyértékkikötésben (Goldwertklausel) látja, amely az aranynak, mint árunak a sorsához köti a követelés sorsát. Az arany éremzáradék (Goldmünzklausel) szintén aranyértékkikötést jelent. Valutazáradékról az ú. n. álvalutatartozásoknál beszélhetünk, amikor a felek a valutát csak mögöttes számolónak, de nem egyben kirovónak használták. A jövő értékállandósági kikötését — Cassellel együtt — az indexvalutakikötésben (vásárlóerő) látja. „Az értékkikötések problematikája" című III. fejezet rámutat azokra a nemzeti, közrendi és szociális elemekre, amelyek a kérdésnek tiszta magánjogi szemléletét (és a szerződési akarat érvényre jutását) kizárják. A nemzeti érdek gondolata (amely az értékállandósági kikötésekben gyakran hazanatlan cselekedetet lát) főképpen a francia joggyakorlatban jut kifejezésre. A közrendi gondolatnak a „Joint Eesolution" óta van jelentősége, sok, főképpen nem amerikai állam bíróságai ebből kiindulva tagadták meg a külföldi jog figyelembevételét. Az értékzáradékok körül folyó perek bírói gyakorlatában mind nagyobb szerep jut a szociális gondolatnak is: a gyengébb gazdasági alanyt védeni kell az erőssel szemben. Speciális elbírálás alá esik az értékzáradék a telekkönyv, valamint a váltójog világában. A különböző államok tételes jogi rendelkezéseinek a vizsgálata után arra az eredményre jut, hogy míg több állam (U. S. A., Németország, Ausztria) jogszabályai az értékállandósági kikötések hatályát korlátozták, vagy megszüntették, addig a magyar tételes jog az értékállandóság kérdését közelebbről érintő jogszabályokat nem termelt. Az aranyra vonatkozó jogszabályok (410/1932. M. E. sz., 2360/1935. M. E. sz. rendeletek) épp oly kevéssé jelentik az értékzáradékok korlátozását, mint a devizajogszabályok. A IV. fejezet az értékzáradékokra vonatkozólag a különböző államokban kialakult bírói joggyakorlatról ad áttekintő képet. A magyar bírói gyakorlat abban foglalható össze, hogy az a különböző tételesjogi hivatkozásokon (K. T. 326. $. V. T. 37. $. 24.000/1929. M. E. sz. r. 16. $) keresztül ma már eljutott oda, hogy a feleknek a szerződési akaratát vizsgálja és csakis ezt tekinti dön-