Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Az iparjogosítvány elnyerésének újabb szabályai

374 törvények, illetőleg rendeletek vezettek be. (Pl. 1923:XVI. te. a sütőipari munka szabályozása tárgyában, 1000/1935. K. M. sz. rend. a kéményseprőiparról, 46.414/1933. K. M. sz. r. a kozmetikaiparról, stb.) Ismeretesek azok a további megszorítások is, amelyeket az ipartörvényt követő törvények vezettek be: az 1932:VIII. tc. az ipartestületek kényszertársulási hálózatának kiépítésével ipari közigazgatási szempontból, az 1936: VII. te. pedig egyéb különleges szempontokból (közkereseti és betéti társaság iparűzése, a büntetlen előélet feltételeinek megszorítása, unokák iparűzésének korlátozása, stb.), valamint a képesítéshez kötött iparokban a mestervizsga intézményének behozatalával. Mindezek a rendelkezések azonban nem változtatták meg iparjogunknak azt az alapelvét, hogy a törvényes feltételek igazolása esetén minden ön jogú magyar állampolgár, — sőt viszonosság esetén idegen állampolgár is — elnyerhette az ipar jogosítványt. Az iparjogosítványok kiadásának ezt a rendjét gyökeresen változtatták meg azok a rendeletek, amelyeket a minisztérium az 1938: XV. te. és az 3939:IV. tc. végrehajtása során, illetőleg a visszatért Felvidék és Kárpátalja iparjogi viszonyainak rendezésével kapcsolatban adott ki. Ezek a rendelkezések az iparengedélyek és iparigazolványok kiadásának felfüggesztésével kezdődtek 1938 augusztus 23-án. (5850/1938. M. E. sz. rendelet Bp. K. 186. sz.) A kiadott rendelet az 1938 augusztus 15-e előtt beadott kérelmek számára mentességet biztosítva, általános tilalmat rendelt el ipar jogosítványok kiadására és ez alól csak az illetékes miniszter tehetett egyesek vagy egész iparágak tekintetében kivételt. A rendelet alakalmazást nyert az iparos telephelyének megváltoztatása alkalmával, illetőleg ipar nem gyakorlás, vagy törvényszerű határidőben meg nem kezdés (1922:XII. tc. 71. és 72. §-ai) eseteiben kiváltandó kiegészítő jogosítványok kiadására is. (40.445/1938. K. M. sz. döntés.) Az új ipar jogosítvány ok kiadásának felfüggesztését nemsokára nyomon követte 1938 szeptemberében az új üzlethelyiségek nyitásának tilalma. (6430/1938. M. E. sz. rendelet, Bp. K. szeptember 11-i 202. sz.) Ez a rendelet csak a megelőzőnek rendelkezéseit egészítette ki, ugyanis az 1922: XII. tc. 49. §-a értelmében az iparos (kereskedő) meglevő ipar jogosítványa alapján egyszerű bejelentés mellett újabb üzlethelyiséget nyithatott ugyanabban a községben további iparjogosítvány kiváltása nélkül is. A rendelet, amelynek különösen a fővárosban volt nagy jelentősége, az idevonatkozó engedély megadásának jogát is az illetékes miniszter számára tartotta fenn. Az előbbiekben ismertetett két rendelet alapján az összes iparjogosítvány kérelmek feletti döntés jogát közvetlenül az illetékes miniszterek gyakorolták. Közvetlenül hozzájuk kellett döntés végett felterjeszteni az I. fokú iparhatóságoknak véleményes jelentés kapcsán a hozzájuk beadott kérelmeket (623/1939. K. M. sz. döntés). Különös jelentőséget nyert az ipar jogosítványok iránti folyamodványok elintézésének közvetlenül a szakminiszterek kezében összpontosítása a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása után. Minthogy a Felvidékre a 9330/1938. M. E. sz. rend. (Bp. K. 3938 dec. 18-i 284. sz.) kiterjesztette az országos érvényű közigazgatási jogszabályok érvényét, ezen a területen automatikusan alkalmazást nyertek a korlátozó rendelkezések is. A kárpátaljai területeknek az ipari közigazga-