Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az 1939. év hiteljogi gyakorlata

20 Az 1939. év hiteljogi gyakorlata. Az elmúlt esztendő joggyakorlata szoros kapcsolatban van az előző gazdasági év ügyködési módjával. Az előző év gazdasági élete az európai politika hatása alatt azon iparkodott, hogy a rég kitapasztalt ösvényeken járva, lehetőleg tartsa meg összeköttetéseit és biztosítsa már megszerzett piacát. A gazdasági alanyok a körülmények szükségszerűsége által kiszabott körzeteikben ügyködtek, szorosan megszabott földrajzi, pénzügyi és külkereskedelmi határok közt. A kereskedelmi élet e kiszabottsága nyilvánul meg a joggyakorlat vetületén is. Érdekes, hogy a tisztességtelen verseny köréből és a részvénytársaságok belső ügyeiből keletkezett perekben hozott döntések alkotják a joggyakorlat szempontjából számottevő határozatok nagy részét. Ennek oka egyrészről a korlátozott vállalkozási lehetőségek folytán előállott kíméletlenebb verseny, illetve a részvénytársaságok belső életében szinte állandóvá vált hatalmi versengés, másrészt pedig az a körülmény, hogy a hitelélet pangása következtében a kézen-közön való teljesítés nagyobb tért nyert és a szokásos kereskedelmi ügyletek megkötésénél az ügyleti felek a körülmények folytán nagyobb körültekintéssel jártak el. 1. A védjegy önállóan nem, hanem csak a vállalattal, illetőleg a vállalatnak tárgyilag vagy területileg meghatározott részével lehet átruházás tárgya. Így az olyan megállapodás, mely szerint a vállalat a javára lajstromozott védjegy tulajdonjogát átengedi, hatálytalan (C. 3689/39). A szóvédjegynek alkalmas szók szabályait bőven fejti ki a C. 306/39. sz. ítélete: Az 1895 :XLI. tc. 1. §-a kizárja az olyan szavakat, melyek kizárólag az áru rendeltetését vagy minőségét jelzik. Ennek a tilalomnak oka az, hogy a minőségjelző szavak nem bírnak megkülönböztető erővel arra nézve, hogy az áru kitől származik, másrészt az olyan szavak, melyekre minden vállalkozónak szüksége lehet, a közhasználatból nem vonhatók el és azokra a mások szabad használatát kizáró jogot nem lehet szerezni. Az idézett § csak azokat a jelzőket zárja ki a lajstromozásból, amelyek az illető áru közelebbi megjelölésére a forgalmi körökben szükségesek és amely jelzők használatára minden termelő igényt tarthat akkor, ha árujának a minőségjelző szavaknak megfelelő minőségét képes adni. Nem tekinthetők ilyen jelzőknek különösen gyógyszeráruk köréből azok az önkényes szóképzések, melyek a nyelvtan szabályainak esetleg meg sem felelő olyan új szóval jelzik a gyártmányt, amely az áru minőségére vagy rendeltetésére szánt némi utalást tartalmaz ugyan, de amelyben a tőszó csak általánosságban jelzi az áru faját, de maga az összetett szó fogalom megjelölésére szolgál. Ilyenek azok az anyagnevek, melyek elé a védjegytulajdonos valamely az áru minőségére nem mutató jelzőt tesz és amelyekhez az „in", „al", „on" stb. szabálytalan végződést ad. Védjegytörlési keresetet eredeti érvénytelenség címén (1890:11. tc. 21. § d. pont) indítani nem lehet. Ez a törlési ok perenkívüli eljárásra tartozik (C. 3213/38). Az üzletjelzőnek a vállalattal való szoros kapcsolatából következik, hogy az üzletjelzővel megjelölt vállalat végleges megszűnésével az üzletjelző használatára vonatkozó jog is elenyészik (C. 190/39). Mikor az alperes szállodájának megjelölésére a felperes családi nevével egyező nevet is használja és felperes ebben személyiségi jogainak megsértését látja és e név-