Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Jövőbeli jogok biztosítása. Opció és rokonformái

361 kötésére, ha időközben74 az előszerzcdéskori viszonyok nem változtak akként, hogy a végleges szerződés célja valamelyik fél szempontjából meghiúsultnak legyen tekinthető. S itt eljutottunk az ú. n. „rebus sic stantibus" klauzulához,75 másként kifejezve az érdekkiegyenlítés azonossága. Ez a klauzula veszedelmes támadást jelent és végzetes sebet üthet a szerződés szentségének elvén.76 Mindkét félnek, illetve az opciónál a kötelezett félnek kényelmes módot nyújt ahhoz, hogy a vállalt szerződéses kötelezettség alól tetszetős formában kibújjon és a másik félnek minden jövőbeli számítását egy tollvonással áthúzza. A kialkudott érdekkiegyenlítés azonossága vagy változása s az utóbbi esetben annak mértéke oly számtalan változatot és árnyalatot mutat, hogy valóságos jogi útvesztőbe vezet, ahol a bizonyítás éppen oly nehéz, mint az ellenbizonyítás és a jóhiszemű másik fél nem egyszer képtelen védekezni az ilyen természetű elastikus támadás ellen.77 Es gondoljunk még valamire. Ha ugyanis ezzel az indokkal ki lehet bújni az előszerződés, vagy opció alól, akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy ugyanezt a kifogást kiterjesszük bármely más — végleges — szerződés teljesítésének megtagadására is, ami azután tökéletes jogi anarchiára fogna vezetni. Ügy gondoljuk tehát, hogy a rebus sic stantibus fegyverével roppant óvatosan kell bánni. Főleg nem szabad megengedni azt, hogy az egyik szerződő fél érdekei erősebben érvényesüljenek, mint a másiké és nagyon szem előtt kell tartani, hogy ami az egyikre nézve méltányos, az a másikra nézve lehet kegyetlenül méltánytalan. Ha ebből a szemszögből nézzük a 26. sz. jogegységi döntvényt78 74 Hozzá kell tennünk: hosszabb időközben, ami folyik az egész elgondolásból. Mert 1—2 hét nem elegendő ahhoz, hogy akár az ingatlanok, akár a pénz értékében olyan messzemenő eltolódás álljon be, amelyre átlagos emberi gondossággal és előrelátással számítani nem lehetett. 75 A bírói ítélkezésben gyakran előforduló jogi formula, mely végül elvezetett a gazdasági lehetetlenülés doktrínájához. K. 6399/1929. (Szladits Mjogi Dtár, 1935. II. 6. old.), K. 1613/1924. (Grill Köt. Jog, 1934. II. 121. old.), K. 5021/1922. (Jogesetlex. 272. old.) és másutt. 76 A pacta sunt servanda és a rebus sic stantibus elve éles ellentétben állanak egymással. 77 Még különösebben áll ez az olyan határozatlan és tágértelmű kifejezésre, hogy ha az előterjesztés megkötése óta „a viszonyok lényegesen megváltoztak", a tervbevett végleges szerződés megkötése nem követelhető (K. 6399/1929.) Az ebből eredő veszedelmes jogbizonytalanságot nem csökkenti az a szövegezés, melyet az 1939. évi Szladits-féle Magyar Magánjogban olvasunk, nevezetesen, hogy a viszonyok időközben oly „gyökeresen (= lényegesen) megváltoztak, hogy a (végleges) szerződés megkötése valamelyik félre nézve érdekét vesztette. Nézetünk szerint ez a szempont a másik szerződő felet legtávolabbról sem érdekli, arról ő nem tehet, azt respektálni & e miatt esetleg kárt szenvedni nem köteles. 78 „Ha ingatlanra vonatkozó vételi jog (opció) gyakorlására a szerződés szerint nyitva álló időben a szerződés tárgyának értéke a forgalmi viszonyok előre nem látott alakulása folytán aránytalanul emelkedett, a tulajdonos ily viszonyok fennállása alatt az eladás kötelezettsége alól mentesül."