Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés
346 talanítás érettük nincs (15. § 6. bekezdés) és csak az előkert elbontásával járó költségek terhelik a várost, míg a bontási anyag a telektulajdonosé marad (14. §). A kisajátítási kártalanítás megállapítása tekintetében a törvény úgy rendelkezik (15. §), hogy utak létesítése vagy szabályozása céljából a városrendezési terv alapján elvont területért csak akkor jár kártalanítás, ha az elvonás a telek eredeti térfogatának y3-részét meghaladja, de ekkor is csak az y^-r észen felüli többletért. Az i/3-rész kiszámításánál a kérdéses telekből 30 éven belül hasonló célra már igénybevett területrészek is figyelembeveendők, kivéve, ha ez a korábbi igénybevétel nem telekfelosztással volt kapcsolatos. Ahol a városrendezési terv szerint létesítendő új út a szemben lévő telektulajdonosokat együttesen érinti, de az egyiknek telkéből szélesebb sáv vétetik igénybe, mint a vele átellenes telekből: az előállott különbözet feléért a város kártalanítást köteles fizetni, melyet aztán az átellenes telek tulajdonosán vehet fel. Kártalanítás jár az út számára igénybevett telken vagy telekrészen lévő épületek és más alkatrészekért is és végül módot ad a törvény arra, hogy a kisajátított tulajdonos részleges kisajátítás esetén a 15. § 7-ik bekezdésének feltételei mellett telkének egészben való kisajátítását igényelhesse. Még egy szabály emelkedik ki a kisajátításra vonatkozó rendelkezések sorából és ez az, hogy gyógy- és üdülőhely céljára elrendelt telekátalakítás avagy kisajátítás esetén, a kisajátítást szenvedőt természetben is lehet kártalanítani, — azzal, hogy részére ugyanazon gyógy- vagy üdülőhelynek, illetőleg ugyanannak a községnek területén megfelelő értékű és rendeltetésű telket hasítanak ki, melyet a kisajátítást szenvedett tartozik kielégítésül elfogadni (17. § 1. bekezdés). Figyelemre méltó, hogy itt az ingatlan a helyettesíthető dolgok természetét ölti magára. VI. Építkezés. Az 1937:VI. tc. az építésügyi rendészet szabályait országosan egységesítette és ezzel a sokféle forrásból táplálkozott joganyagot egyöntetűvé alakította át. Térszüke miatt azonban itt egyébre, mint a szorosan magánjogi vonatkozású rendelkezések rövid ismertetésére, nem terjeszkedhetünk ki. Építeni a tulajdonos általában csak az építésrendészeti szabályoknak és egyúttal a városi rendezési tervnek megfelelően építhet. Ha építkezési terve ezekhez simul hozzá: úgy az építkezési engedélyt megkaphatja. Ez az általános előfeltétel, melyet azonban részben már a törvény kiegészített, részben az engedélyt kiadó építésügyi hatóság van abban a helyzetben, hogy azt több irányban módosíthassa. Így: ha a telek nem tartozik a btépítésre kijelölt területhez: úgy azon csak a telek különös rendeltetésének megfelelő épületre vagy középület emelésére lehet engedélyt adni. Egyébként az építésügyi hatóság az építkezés engedélyezését a mindenkori közérdek szempontjából külön feltételektől is függővé teheti (19. § 1—4. bekezdés). Továbbá:
