Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés

338 városokat, valamint a városrendezés alá vont kis- és nagyközségeket a törvény végrehajtásával felmerülő költségek fedezése céljából az eddigiek mellett további, külön közszolgáltatások szedésére jogosítja fel, ami a pótadók megfelelő százalékkal való emelését helyezi kilátásba. Azokra az adóalanyokra pedig, akiknek telke a beépítésre kijelölt területeken fekszik, még külön hozzájárulás is róható ki, ha és amennyiben telküknek értéke a rendezés következtében emelkedett. Az ily beépítésre szánt városi telkek tulajdonosai azonban egyéb című, külön hozzájárulásokra is kötelezhetők. Így útburkolások, közmunkahálózatok építéséhez, bővítéséhez, sőt szükség esetén fenntartásához is. Mind e hozzájárulások a telektulajdonra telki teherként nehezednek s kezelésükre, behajtásukra a közadók szabályai az irányadók. Eltörpül e mellett a telektulajdonosnak az a szolgalmi jog-szerű korlátozása, hogy a városrendezéssel kapcsolatos munkálatokat s az e végből szükséges berendezések telkén való elhelyezését tűrni tartozik. Míg a most jelzett hozzájárulási kötelezettségekkel szemben a város- és falurendezés ellenértéket is nyújt a járható, jól burkolt utakkal, víz- és csatorna közüzemeinek létesítésével annyira, hogy mindez egyenesen telekértékemelkedésre is vezethet: addig a mérleget túlon-túl a telektulajdon rovására billenti le, hogy a hat, illetőleg nyolc évre tervezett szintes és magassági felmérések, s az ezek alapján elkészítendő általános és részletes városrendezési munkálatok minden terhe közszolgáltatások kivetésében fogja fedezetét bírni. Könnyítést a törvény csak a városrendezési tervek elkészítésének és végrehajtásának szétválasztása következtében nyújt, amenynyiben utóbbi, fokozatosan és a biztosított fedezethez igazodva történhetik — bár ezzel szemben az sincs kizárva, hogy egészségügyi és közlekedésügyi, valamint idegenforgalmi érdekekre tekintettel a belügyminiszter a törvény 4. §-a értelmében a rendezési tervek haladék nélküli végrehajtását valamely városban, vagy annak valamely meghatározott részében elrendelheti. A rendezési költségeknek az adózó közönségre való áthárítása azonban éppen nem az az egyetlen tehertétel, mely a városi és falusi telektulajdont hovatovább mindinkább „társadalmasítja" (mondjuk szocializálja). Az alább ismertetendő telekfelosztás, telekhatárrendezés, telek- és épületátalakítás és kisajátítás annyi megszorítást, kötelezést és közérdekűséget hoznak magukkal, hogy a magánjogi eszmekörből és szabályozásból a városi telektulajdont jóformán egészen a közigazgatás területére csúsztatják át. A telekérték emelkedésében, melyet a városrendezés maga után vonhat, tekintettel arra, hogy a 24. § 2-ik bekezdése erre az eshetőségre külön hozzájárulási kötelezettségek kirovását tartja készenlétben: elegendő ellensúly és biztosíték aligha van, mert a „betterment" fennforgása, felmérése és megállapítása úgylátszik megint csak közigazgatási funkció lesz; egy újabb közszolgáltatási forrás, melynek az egyre aszályosuló városi telektulajdonból kell majd kibuggyannia.