Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A főldbérlő szövetkezetek és az élő magyar jog

16 A földbérlő szövetkezetek és az élő magyar jog. A modem népi földbirtokpolitikának kezében hatásos eszköz a földbérlöszövetkezetek intézménye. Különösen oly országokban az, söt szinte nélkülözhetetlen, amelyek tökeszegények. A mult évszázadban ismerték fel jelentőségét és vették alkalmazásba. Nálunk a századforduló éveiben történtek az első kísérletezések. Most, hogy a törvényhozás oly új földbirtokpolitikai törvényjavaslatot fogadott el, amely nagy súlyt vet a földbérlőszövetkezetekre, az érdeklődés fokozottabb mértékben rájuk terelődött. Ha a mai hazai helyzetet nézzük, megállapíthatjuk, hogy van élénk földbérlőszövetkezeti mozgalom, vannak elég szép számmal szövetkezeti földbérlők, de szoros értelemben vett földbérlőszövetkezet alig van, sőt talán nincs is! Mi ennek az oka? Elég megvizsgálni a földbérlőszövetkezet lényegét, hogy felismerjük annak különleges voltát és az ebből folyó követelményeket, amik azután a szövetkezetek jogi szabályozására irányítják a figyelmünket és így minden nehézség nélkül magunk találjuk meg a kielégítő választ. A mozgalom indító oka annak a célnak megvalósítására irányuló törekvés volt, hogy a gyengébb anyagi erejű foldmívelők társulás útján haszonbérleti alakban földhöz juthassanak; vagyis az, hogy a kisemberek saját maguk javára való megmívelésre földet szerezzenek és a társulás ezúton elősegítse boldogulásukat, anyagi gyarapodásukat, mezőgazdasági kultúrában tökéletesedésüket, ami lehetővé teszi majd nekik földnek tulajdonul szerzését is. A társulás módját az elinduláskor a mindenkori élő jog keretében kellett megválasztani, hogy múlhatatlanul szükséges külön jogi személyiségét biztosíthassák. Két lehetőség kínálkozott. Vagy egyesületet létesítenek, vagy kereskedelmi társaságot. Kétségtelen, hogy a fenti célra való társulás tevékenysége gazdasági jellegű, ha egyúttal szociális és kulturális is, de kereskedelmi tevékenységet, noha kereskedelmi ügyleteket le is bonyolít, általánosságban még sem folytat. Ugyancsak kétségtelen, hogy kisemberek társulása tőkeegyesülésnek nem tekinthető, ha kell is bizonyos anyagiakat magukkal hozniok. így gazdasági felszerelést, a szükséges vetőmagot és bizonyos készpénzt. A vizsgálódás körének meghatározása végett előre bocsátjuk már itt azt is, hogy a világszerte nyert kedvezőtlen tapasztalatok miatt figyelmen kívül hagyjuk a kollektív mezőgazdálkodásra irányuló társulást. A földhaszonbérletre való társulás tehát megkívánja, ho<>v legyen megfelelő jogi szerkezete, amelynél a hangsúlyt lényegében a jogi személyiség kérdése hordozza. Szükséges, hogy a társulásnak a tagoktól különálló jogalanyisága, jogi személyisége legyen, amelyet az érvényben lévő jog félreérthetetlenül elismerhet, még pedi<> az alakulás feltételeinek egyszerű és világos megszabásával. Bonyolult és nehézkes alakiságok az ily társulás kerékkötői. Ezért és a tevékenység gazdasági jellegére tekintettel, legtöbb országban a