Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A munkaviszonyt szabályozó legújabb jogszabályaink

327 a pénzügyi hatóságokkal szemben fennálló adatszolgáltatási kötelezettsége, a banktitok intézményének legtöbbet vitatott kérdése. A szerző igen világosan ismerteti a banktitok pénzügyi szempontú korlátozásait; vizsgálja, milyen módon nyilvánulnak meg a pénzügyi korlátozások a különböző államokban; kimerítően ismerteti a banktitok pénzügyi korlátozása körül felmerült vitát, a pro és eontra érveket. Majd áttér a nálunk érvényes idevonatkozó törvényes rendelkezések ismertetésére, végül vázolja a külföldi törvényhozások rendelkezéseit. Érdekes és jellemző, hogy az európai államok közül Németország és Franciaország kötelezi a legerősebb mértékben a bankokat adatszolgáltatásra. Ez azt mutatja, hogy a kérdés szabályozása nem, vagy legalább is nem csak az állam politikai és világnézeti beállítottságától függ. — A mi pénzügyi jogszabályozásunk alig állít fel valami korlátot (a vagyonátruházási illetékről szóló 1920. évi XXXIV. te), az egyenesadé törvényeink pedig egyenesen védelemben részesítik a banktitkot. Me. * Dr. Kelemen László: A kollektív szerződéssel ellenheső rmt/nkaügyleti lekötések (Acta Universitatis Szegediensis, 28 oldal). — A szerző a kollektív munkaszerződés tanának legnehezebb, de egyben legfontosabb problémáját választja tanulmánya tárgyául. Milyen jogi szerkezettel biztosítható, hogy az absztrakt munkaszabályok, amelyekben a kollektív munkaszerződés felei a szolgálati szerződések bizonyos mennyiségét normalizáló szándékkal megállapodnak, kötelmi jogi szerződéses természetük ellenére irányadók legyenek a szolgálati szerződéseknek a kollektív munkaszerződéstől különböző feleire? A képviseleti és a kumulációs, illetőleg kombinációs elméletek kézenfekvőnek látszó kísérleteit, amelyek a képviselet intézménye révén a szolgálati szerződések feleit teszik meg a kollektív munkaszerződés feleivé, az általános nézetnek megfelelő indokolással, a szerző is elveti. Nem elégszik meg azonban az — egyébként általa is elfogadott — egyesületi elméletnek azzal a megoldásával, hogy a szolgálati szerződés olyan fele irányában, aki a kollektív munkaszerződésben félként nem szerepel, de tagja a kollektív munkaszerződést kötő egyesületnek, az utóbbi közbenjárást köteles kifejteni munkaszabályhü (hozzátehetjük: és munkabékés) magatartás végett. A munkaadói oldal tekintetében visszahajlik a kumulációs elmélethez, még pedig olyképpen, hogy az egyes munkaadónak a munkaadói szakegyesület által vállalt kötelemhez hallgatólagos hozzájárulását felteszi. (Nézetünk szerint ennek a feltevésnek helyességéhez szó fér. Minthogy a szakegyesiiletnek nem egyedüli célja kollektív munkaszerződés kötése, az egyesületben maradást, illetőleg az oda belépést nehezen lehet olyan cselekménynek tekinteni, amelyből a hozzájárulás célzata nyilvánvaló.) Igen figyelemreméltók az értékes tanulmánynak azok a fejtegetései, amelyek szerint a munkaadót terhelő munkaszabályhüség negatív kötelmének megszegése (munkaszabályellenes szolgálati szerződés kötése, fenntartása) esetében, abbanhagyáson felül a szolgálati szerződésnek a szolgálati viszony kezdetéig visszaható munkaszabályszerü átalakítását is lehet követelni. A szerző erőteljesen hozzájárult a kollektív munkaszerződés nálunk még alig méltatott kérdéseinek tisztázásához. dr. Perneczky Béla.