Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 1. [r.]

14 lyezési" és nem „biztosítási" alapon működő alakulatokat, amelyeknek sok esetben sem alapszabályaik, sem egyesületi szerveik nincsenek, s amelyek minden jogi kötelezettségvállalás nélkül csupán a tömörülés mindenkori anyagi viszonyaihoz mérten nyújtanak segélyeket az arra reászoruló tagjaiknak, — teljesen szabadjára hagyni és az állami felügyelet alól egészen kivonni.9 Az azonban nem lehet vitás, hogy az 1923:VIII. tc. és tehát a 196/1923. M. E. sz. minisztériumi rendelet is — legalább is elsősorban — a valóban biztosítási alapon működő alakulatokra, tehát az ily egyesületekre kívánta az állami felügyeletet kiterjeszteni. A törvény „jótékonysági" kifejezését éppúgy nem szabad szó szerint venni, mint ahogyan tisztán logikai és rendszeri szempontból kifogásolni lehetne azt is, hogy a biztosító magánvállalatokról szóló törvény a közhatóságok által fenntartott, tehát éppen nem magánjellegű b. v.-ok jogviszonyainak szabályozására ad — egyebek között — felhatalmazást.10 2. Az 1923. évi törvénynek az egyesületek biztosítási tevékenysége tekintetében elfoglalt álláspontjára vonatkozóan imént adott magyarázatot megerősíti a törvényes felhatalmazás alapján kiadott 196/1923. M. E. rendelet 36. §-a, amely, míg annak a megállapításával, hogy külön rendelet fogja megszabni, mily változtatásokkal (eltérésekkel) kell a rendelet szabályait alkalmazni a betegsegélyző, temetkezési, kiházasítási, ellátási, rokkantakat, özvegyeket és árvákat „segélyező" és hasonló jellegű „jótékony" egyesületekre (annyiban, amennyiben biztosítási ügyletekkel foglalkoznak) és általában az oly kölcsönös biztosító társaságokra, amelyek nem szövetkezet alakjában kívánják működésüket kifejteni, világos elismerését adja annak, hogy biztosítással az új felügyeleti rend uralma alatt egyesületek is foglalkozhatnak, addig másrészt azáltal, hogy 2. bekezdésében bizonyos alakulásokat kifejezetten kivesz a rendelet hatálya 9 A belügyminiszternek 177.043/1934. B. M. sz. rendelete helyesen von határvonalat egyfelől a törvényszerű engedéllyel rendelkező biztosító vállalatok és a biztosítási alapon működő egyesületek, másfelől az „önsegélyző" alakulatok között, amidőn az utóbbiakat valóban a jótékonyság területére korlátozza, megtiltván nekik, hogy akár elnevezésükben, akár alapszabályaikban vagy más irataikban „biztosítás"-ra utaló kifejezést használjanak s kötelezvén az ilyen egyesületeket arra, hogy a tagok által aláirandó belépési nyilatkozatokban kifejezetten tüntessék fel, hogy a tagok „az egyesület teljesítőképességéhez mérten segélyezésre és nem biztosításra számíthatnak". 10 Ugyanily értelemben szabad csak felfogni a 196/1933. M. E. sz. rendelet 36. §-ának első bekezdésében használt „jótékony" egyesületek kifejezését, amit kétségtelenné tesz, hogy e §. rendelkezései is rájuk éppen csak annyiban vonatkoznak, amennyiben valóban „biztosítási" ügyletekkel foglalkoznak.