Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 5. szám - Az életbiztosítás háború idejére szóló szabályozása a mai francia jogban
310 A rendes kockázatra háború i(fején is érvényes biztosítások tekintetében: Ha a halálesetre szóló kötvény oly kikötést tartalmazott, hogy a biztosítás a rendes (nem hadi-) kockázatra háború esetén is érvényben marad, akkor a biztosító tartozik a háborús eseményektől függetlenül bekövetkezett halál esetében a teljes biztosítási összeget megfizetni Ha pedig az ilyen biztosított halálát hadiesemény okozta, a kedvezményezett csupán a díjtartalékot igényelheti (5. §). Elérési és vegyes biztosítások tekintetében: Ha elérési biztosítás esetében a biztosított hadbavonult és katonai szolgálatának ideje alatt vagy a leszerelését követő 3 hónapon belül meghalt, a biztosító tartozik az elhalálozás napjára számított díjtartalékot egy külön alapba beszolgáltatni. A háború befejezése után az egyes biztosító vállalatok az alapból visszakapják a beszolgáltatott díjtartaléknak azt a hányadát, amely megfelel a halálozási táblázatokban alapul vett normális halandóságnak. A maradék az elhalt elérésre biztosítottak kedvezményezettjei között kerül felosztásra. Ez a megoldás részben kiküszöböli azt a méltánytalanságot, amit az elérésre biztosítottak a hadiesemények folytán előálló kedvezőtlenebb halálozási arány következtéijen szenvednének. 3. Az 1919 július 22-i törvény rendelkezései nem kizárólag a világháborúra, hanem általában háború esetére szabályozták az életbiztosítást. Minthogy azonban az említett törvény szövege gyakran hivatkozik a világháború elején kibocsátott és csak az erre a háborúra vonatkozó moratoriális rendelkezésekre, az ezzel kapcsolatos törvényi szabályozásnak az 1939 szeptember hó 1-i rendelet által teremtett joghelyzetre való kiterjesztése interpretációs bizonytalanságra vezetett. Ezért az 1940. február 22-i rendelet 14. §-a az említett 1919. évi törvény hatályát kifejezetten kiterjesztette azokra a biztosítottakra, akik az 1939 szeptember hó l-e rendelet alapján élvezik a moratóriumot. Az 1940 február hó 22-i rendelet az 1919. évi törvény egyes kevésbbé jelentős részletrendezéseit módosítja is. Lényeges újításokat vezet be az 1940 február 22-i rendelet a hadikockázatra kiterjedő új életbiztosítások tekintetében. A rendelet 1. és 2. §-a kimondja, hogy a jövőben csak a Franciaországban működő bel- és külföldi biztosító vállalatokból alakítandó csoport köthet a hadikockázatra kiterjedő életbiztosítást. A csoport megalakulásának feltétele, hogy ügyviteli szabályzatát a munkaügyi miniszter (aki Franciaországban a biztosító magánvállalatok állami felügyeletét gyakorolja) jóváhagyja. Az ügyviteli szabályzat rendelkezik a csoport és a tagintézetek egymásközti viszonyáról (2. $). A csoport kizárólag a hadikockázatra kiterjedő életbiztosításokat köthet; a csoportba bármely működési engedéllyel bíró vállalat beléphet (3. §). A vállalható biztosítási összeg maximuma 300.000 frank (4. §). A csoporthoz nem tartozó vállalatok csak a hadikockázat kifejezett kizárásával köthetnek életbiztosítást és általános biztosítási feltóteleikben kötelesek kikötni, hogy a kedvezményezettet terheli annak bizonyítása, hogy a halál nem' hadiesemény következtében állott be (4. $). Ezek a rendelkezések mindamellett, nem érintik az egyes vállalatok által a rendelet életbelépése előtt vállalt kötelezettségeket (4. §). A csoport állami felügyelet alatt áll, éppen úgy, mint az egyes biztosító vállalatok (5. $). A csoport nem élvezhet nyereséget