Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból

307 6. Az 1936. évi december hó 18-ról keit svájci kötelmijogi tarvény 8ő9-ik cikke valamennyi szövetkezetre felállitja a következő szabályt: Elvileg- a nyereséget a társaság vagyonához kell csatolni. Ha azonban az alapszabály lehetségesnek tartja a tagok közötti felosztást — amennyiben máskép nem rendelkezik — azt a szövetkezeti berendezések használatának arányában kell a tagok között felosztani („nach dem Masse der Benutzung der genossenschaftlichen Einrichtungeri" ). 7. A magyar reformjavaslatok a feleslegfelosztás tekintetében a követik ező álláspontokat foglalták el: a) Nagy Ferenc 1904. évi tervezetének 24. $-a akként rendelkezik, hogy hitei- és fogyasztási szövetkezeteknél az 5%-os osztalékot meghaladó nyereséget — ha az alapszabály máskép nem rendelkezik — a tagok között abban az arányban kell felosztani, amelyben az évfolyamán a bevételekhez járultak. b) Az én 1926. évi tervezetem 243—246. §-ai a tárgyalás alatt álló kérdés tekintetében a következő szabályokat hozták javaslatba: Kamatkikötés üdetrész után tilos. A törvényes tartalékalap kötelező, amelybe akár az egész nyereséget is be lehet fektetni. A szövetkezet feleslegéből erkölcsi és közérdekű célokat is támogathat. Osztalékként a tagoknak maximálisan 6%-ot lehet kifizetni. Az azon felüli részt vagy az üzletrészek arányában, vagy abban az arányban, amelyben a tagok az üzletév folyamán a szövetkezet üzleti forgalmához hozzájárultak. Az 1934. évi tervezetem, továbbá a Szövetkezetek Szövetségében tartott ankétokon átdolgozott 1935. évi tervezetem lényegileg fenntartják az 1926. évi tervezet szabályozását és attól csak annyiban térnek el, hogy elejtik az osztalék limitálásán felül a fakultatív utalást a felosztás arányára. III. 1. Befejezésül röviden rámutatok azokra a megfontolásokra, amelyek engem a feleslegfelosztás törvényes szabályozásának kérdésében irányítottak. Nézetem szerint a generális szövetkezeti törvény, amely valamennyi szövetkezeti fajta jogviszonyait kívánja szabályozni, a feleslegfelosztás tekintetében csali két irányban állíthat fel kötelező szabályt. Egyrészről korlátozza a kamatszerü osztalékot, amivel élesen elkülöníti valamennyi szövetkezetet a haszonra dolgozó vállalatoktól, másrészről megköveteli a rendes tartalékalap létesítését és megfelelő dotálását. Egyébként biztosítson a törvény nagyfokú mozgási szabadságot az alapszabálynak, lehetővé téve, hogy az alapszabály a felesleget teljesen tartalékolja, egészben vagy részben a visszatérítés elve szerint ossza fel a tagok között, végezetül annak egyrészét tagjóléti vagy népjóléti célokra fordíthassa. 2. Abból természetesen, hogy a törvény az osztalék korlátozása és a rendes tartalékalap megkövetelése után teljes szabadságot ad az alapszabálynak, még korántsem következik az, hogy a szövetkezetek ne volnának kötelesek a részükre biztosított autonómia keretében a felesleget szövetkezeti szellemben felosztani. Annak illusztrálására, hogy milyen kérdések megoldása válhat itt szükségessé, csak ötletszerűleg ragadok ki egynéhány konkrétumot. Így nem ártana annak a kérdésnek alaposabb megbeszélése és eldöntése, hogy mikor beszélhetünk szövetkezeteknél feleslegről, tiszta nyereségről? Közelebbről, hogy a szövetkezeteknél is éppúgy az