Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

302 kötvényszerű annuitás számítható a G3O0/1932. M. E. sz. rendeletnek az 1932 október hó 30-án történt életbelépéséig, ettől kezdve az a rendelet 37. §-ában meghatározott csökkentéssel, 1933 február- hó 28. napjától pedig az e napon életbelépett 450/1933. P. M. sz. rendelet 2. $-ában meghatározott és tovább csökkentett összegek. E most hivatkozott jogszabály helyes értelme szerint a csökkentett összegek után késedelem esetén nem lehet sem a kötvényben meghatározott 10% késedelmi kamatot, sem a kötvényben meghatározott bírságot számítani, mert a most hivatkozott jogszabályok az adós szolgáltatási kötelezettségét csupán a csökkentett összegekre korlátozza. (C. V. 2263/1939.) Az ingatlant elidegenítő szerződés érvényességéhez a 4420/1918. M. E. sz. rendelet által megkívánt okiratnak tartalmazni kell a szerződő feleknek az ingatlan elidegenítésére vonatkozóan létrejött egyező akaratelhatározását; az átruházásra, s illetőleg az átvételre vonatkozó akaratelhatározásnak a másik szerződő' féllel szemben való kijelentését. Ilyen okiratnak egy másik perben felvett perfelvételi tárgyalási jegyzőkönyv, sem pedig a földművelésügyi miniszterhez intézett kérvény nem tekinthető, mert ezekből egyrészt az ingatlan eladására, másrészt az ingatlan megvételére vonatkozó akaratelhatározásnak a felek egymás irányában tett kölcsönös kijelentése hiányzik. (C. 5537/1939.) Bár az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a 4420/1918. M. E. sz. rendelet alkalmazása tekintetében a 27. sz. polgári jogegységi döntvény értelmében nem szükséges, hogy az ügyletről kiállított írásbeli okirat a szerződés összes feltételeit tartalmazza, hanem elegendő, hogy az ügyletben résztvevő feleken kívül tartalmazza az ingatlan megjelölését és a szolgáltatandó ellenértéket; ez a rendelkezés nem zárja azt ki, hogy az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényesen mégis csak akkor jöhet létre, és így a teljesítése csak akkor szorgalmazható, ha a felek az ügylet minden oly feltételébe, amelyet akár az ügylet természete, akár a felek akarata lényegessé tesz, határozottan megegyezzenek. Az ideiglenes adásvételi szerződésnek lényeges feltétele volt, hogy a terhek mikénti rendezésében és a telekkönyvi biztosításban a felek kétséget kizáró módon és határozottan megegyezzenek olyképpen, hogy a vevők egyrészről biztosítva legyenek, hogy amenynyiben a vételárat kifizetik, úgy abból a terhek rendezhetők legyenek, másrészről pedig a kifizetett vételár megfelelően telekkönyvileg biztosítva legyen. Minthogy azonban nem állapítható meg az, hogy a peres felek között ilyen megegyezés létrejött volna és ennek hiányában joghatályos .szerződés létre nem jött, a felperes a szerződés teljesítését és így a vételár megfizetését nem követelheti. (C. 4541/1939.) A jelzálogbiztosítéki okiratban benne van az a kikötés, hogy a személyes adósnak csak akkor van joga az engedélyezett jelzálogjogokat töröltetni, ha a felperessel szemben fennálló összes tartozását kiegyenlítette. Ebből a kikötésből nyilvánvaló, hogy ezekben az okiratokban foglalt megállapodás alapján létesített keretbiztosítéki jelzálogok a személyes adósnak a felperessel szemben fennálló mindenkori összes tartozásának biztosítására szolgálnak, tekintet nélkül a tartozás jogcímére és nemcsak nyilt váltóhitel igénybevételén alapuló tartozásának biztosítására. (C. 3733/1939.)