Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

284 közötti perekben hozattak. Külföldi hitelező és belföldi adós között az árfolyam körül felmerült jogviták aránylag- ritkán alkották felsőbírósági döntés tárgyát. Rá kell mutatnom arra is, hogy külföldi hitelező javára történő fizetéshez, úgyszintén a végrehajtás elrendeléséhez külföldi javára minden esetben szükség van a Magyar Nemzeti Bank engedélyére, a Bank pedig az engedélyben mindig megszabja azt az árfolyamot, amelyen a fizetést megengedi; ez az árfolyam pedig nem más, mint a Bank által jegyzett hivatalos árfolyam, amelyhez az ú. n. felár-rendelet hatálya alá eső tartozások esetében a Bank által megállapított felár járul. Mint ismeretes, különleges átszámítási szabályok állanak fenn dologi jogunkban, nevezetesen a jelzálogjog körében. A külföldi pénznemben meghatározott jelzálogos követelések tekintetében a 24.000/ 1929. I. M. szánni rendelet 16. §-a kimondja, hogy amennyiben a telekkönyvi bejegyzésben vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban az átszámítás más módja nincs meghatározva, az átszámításban a budapesti tőzsdén a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára az irányadó. (Már említettem, hogy a tőzsdei árfolyam helyett most a Magyar Nemzeti Bank árjegyzését kell érteni.) Az aranyzáradék nélküli valutakövetelések esetében megtörténik, hogy eltérés áll fenn a kötelmi jogi és dologi jogi átszámítás között, ami azt eredményezi, hogy a hitelezőnek kötelmi alapon több jár, mint amennyi a követelés biztosítására bejegyzett jelzálogjog keretében sorozható. Előfordul pl., hogy jogerős ítélet az adóst az 5.717 pengős dollárárfolyamon marasztalta és az árverési tömegből a jelzálogjog rangsorában mégis csak oly összeg sorozható, amely a sorrendi tárgyalást megelőző árfolyamnak megfelel, mert a bejegyzésben, illetőleg az annak alapjául szolgáló okiratban sem aranyzáradéknak, sem más értékállandósági kikötésnek vagy átszámítási kulcsnak nincs nyoma. Az effektivitási záradékokkal kapcsolatban már említettem, hogy különleges szabályozás áll fenn a kibocsátott zálogleveleken vagy más kötvényeken alapuló valutatartozások, valamint az ilyen értékpapírok kibocsátásának alapjául szolgáló törlesztéses valutakölcsönök tekintetében. A transzfermoratórium-rendeletek néven ismert e jogszabályok szerint a kibocsátó intézetet a Külföldi Hitelezők Alapjával, illetőleg ennek jogutódjával, a Külföldi Hitelek Pénztárával szemben, a törlesztéses kölcsön adósát pedig a kibocsátó intézettel szemben pengőletételi kötelezettség terheli és ha ennek eleget tesz, ellene eljárni nem lehet. A letételt/ amely, ismétlem, nem kötelemszüntető hatályú, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos árfolyamon kell teljesíteni, és pedig dollárra szóló követelés esetében a 7600/1933. M. E. sz. rendelethez képest akkor is, ha aranyzáradék áll fenn. Más valutára szóló követeléseknél aranyzáradék fennforgása esetén a letételt aranyalapon kell teljesíteni. Ha olyan ingatlant árvereznek el, amelyen záloglevél- vagy más kötvény kibocsátásának alapjául szolgáló aranydollárkövetelés van bekébe-