Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám

Beköszöntő. i. A Magyar Jogaszegylet 1930-ban állította fel e lap keresztapját: a Gazdaság jogi Intézetet. Mi vezette az Egyletet, elsősorban Szászy Bélát, ennek az intézetnek alapítására? Az a meggondolás, hogy a világháborúval gyökerestől felforgatott gazdasági élet napnap után vet fel szemünk láttára addig nem ismert problémákat, amelyekkel a jogászok, a közgazdák és az üzemgazdák a legnagyobb alapossággal kénytelenek foglalkozni. A teljesen szétkülönülő jogászi, közgazdasági és magán gazdasági szempontok azután olyan szétfolyó eredményeket produkálnak, amelyeknek szintéziséről senki sem gondoskodik és amelyek igazobii látszanak azt az lépten-nyomon hallható „bölcseséget", hogy „meglehet, hogy ez jogilag helyes, tényleg azonban helytelen". A Gazdaságjogi Intézet megalapítói nem fogadták el ezt a ,,bölcseséget". Ellenkezőleg: arról voltak meggyőződve, hogy ami jogilag helyes, az nem lehet gazdaságilag sem helytelen. És fordítva! De továbbmentek. Mert azt merték állítani, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak mindig fedniök kell egymást. És ha azt tapasztaljuk, hogy más az elmélet és más a gyakorlat, akkor ennek oka csak kettő lehet: vagy rassz az elmélet, vagy tökéletlen a gyakorlat! Ha valamely gazdasági probléma lényegének és megoldási lehetőségeinek kérdésében eltérés jelentkezik a közgazda, az üzemgazda és a jogász álláspontja között, ennek oka rendszerint az. hogy mindegyik másban látja a lényeget és egyik sem gondol arra, hogy a különböző nézőpontok szintézisével könnyebbé vábk a probléma megfelelő megoldása. Bizonyítéka ennek a biztosítás intézményének szemlélete. A jogászok nem akarnak tudomást venni a „biztosításról". Ők csak a biztosítási szerződést" látják és annak „jogi természetét" kutatják. A közgazdákat egyedül a biztosítás célja: „a jövőbeli esetleges szükséglet fedezése" érdekli és így a biztosítást csak a biztosított oldaláról világítják meg. Az üzemgazdák a nagy jogi és közgazdasági elmefuttatások árnyékában alig niernek szót kérni. Pedig ők ragadták meg egyedül a biztosítás lényegét. Hiszen a biztosítást nem az kvalifikálja, hogy melyik nevesített vagy nevezetlen szerződés skatulyájába helyezzük, vagy hogy milyen célt szolgál, hanem egyedül és kizárólag azok az eszközök.