Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

147 kozó előnyt felhasználó és minden akadályt elhárítani igyekvő versenynek, ha a természettudományok eredményein alapuló technikai haladást nem védi meg a jog olyan szabályokkal, amelyek elsősorban és főleg éppen azt kívánják biztosítani, hogy a mezőgazdasági iparok termékei mint ilyenek, mint mezőgazdasági eredetű termékek jelentkezhessenek a gazdasági életben, a forgalomban. Ily módon való jelentkezésük ugyanis előnyt is biztosít a mezőgazdasági ipar termékeinek másféle ipari termékekkel szemben, amelyek elvontan, végső elemzésben, az elméleti tudomány szempontjából tekintve ugyanazokat az anyagokat foglalják magukban, holott gyakorlati szempontból, a fogyasztóközönség szükségleteit vagy ízlését tekintve kevésbbé értékesek. De annyiban is rá fogunk mutatni a jogi védelem jelentőségére a mezőgazdasági ipartermékek elnevezéseit illetően, hogy ki fogjuk fejteni, mennyire fontos — legalább is egyes mezőgazdasági iparcikkeket illetően — annak biztosítása, hogy a származási hely homálytalanul kiderüljön a gazdasági forgalom egész területén és azok az előnyök, amelyek a gyakorlati életben abból erednek, hogy valamely mezőgazdasági iparcikk egy bizonyos területen termett mezőgazdasági termékből készült, ne vesszenek el, hanem a gazdasági versenyben is kellő mértékben jussanak érvényre. Az a tétel, hogy a mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése jogi védelemre szorul, abból a felismerésből folyik, hogy az ilyen iparcikkek, éppúgy mint más áruk is, a gazdasági forgalomban nagyobb vagy kisebb gazdasági értéket jelentenek ahhozképest, hogy elnevezésükhöz a fogyasztóközönség szemében milyen értékítéletek kapcsolódnak. Egymagában az, hogy az egyik vagy másik árunak milyen tulajdonságai vannak a valóságban, még nem elegendő ahhoz, hogy az ilyen árut valóban keressék is a gazdasági forgalomban. Szükséges az is, hogy az áruról bizonyos kedvező értékítéletek alakuljanak ki, ezek az értékítéletek pedig bizonyos elnevezéshez kapcsolódnak, amelyet az érdekelt gazdasági körök ismernek és amelyre vonatkozóan tudják azt is, hogy ehhez az elnevezéshez milyen értékítéleteket füz az érdekelt fogyasztóközönség. Ezeket az értékítéleteket természetesen lehet befolyásolni, de bárminő is az eredetük az egyes árunevekhez fűződő értékítéleteknek, ezek a gazdasági élet szempontjából realitást, gazdasági értéket jelentenek, az áru iránti keresletet növelik és így az áralakulás szempontjából előnyösek az eladóra nézve. A modern gazdasági élet kialakulása előtt természetesen lényegesen más volt a helyzet. Addig, amíg a gazdasági élet a szemléletesség jegyében folyt, nem volt nagy jelentősége az elnevezésnek. Nem is szólva a közvetlen fogyasztásra termelés korszakáról, a megrendelésre való termelés idejében is közvetlen, személyes kapcsolat volt az eladó és a vevő közt, mindkettő jól ismerte azt a tárgyat, amely az adásvétel útján egyik kézből a másikba került. De legalább is ismerte a vevő az eladót, tisztában volt ennek személyi értékével, jóhírnevéről kellően tájékozva volt és ha nem is saját szakismerete alapján, de az eladó személyéről kialakult értékítéletnek megfelelően tudta, milyen